Magyarország külügyi és külgazdasági miniszterével Jacek Przybylski beszélgetett
Fotó: Külgazdasági és Külügyminisztérium
Magyarország vette át Lengyelországtól a Visegrádi Csoport elnökségét. Hogyan látja a budapesti kormány a V4 jövőjét?
A legfontosabb célunk ma az, hogy Európa legbiztonságosabb régiójává tegyük a visegrádi térséget, amely ráadásul a leggyorsabban éleszti fel a gazdaságát az egész kontinensen. A régió biztonságának fennmaradása elsősorban a bevándorlásellenes politikán múlik. Ami nemzetgazdaságunk gyors fellendülését illeti, a józan észen alapuló gazdaságpolitikáról kell beszélnünk.
Egy nemrég készült kutatás szerint a lengyelek egyötöde Magyarországot tartja Lengyelország legszorosabb szövetségesének, rögtön az Egyesült Államok után. Ön is Lengyelországot tekinti Magyarország legfontosabb szövetségesének?
Igen, feltétlenül. Számunkra Lengyelország több egyszerű szövetségesnél, több barátnál – testvéri kapcsolat ez. Testvériségünknek pedig hosszú története van. Nekünk magyaroknak, bár a praktikus kérdések nagyon fontosak, ugyanilyen lényegesek az immateriális kérdések is.
Az a tény, hogy országaink vezetői ma ilyen jó kölcsönös kapcsolatokkal rendelkeznek, és eme kapcsolatoknak látványos gyakorlati hatásaik vannak, annak bizonyítéka, hogy nincs kétségünk afelől, hogy a lengyel-magyar testvériségnek feltétlenül a külpolitikánk középpontjában kell állnia. Együttműködésünk fontos láncszem az egész visegrádi csoport ereje szempontjából is.
Mi a helyzet a lengyel-magyar gazdasági kapcsolatokkal? Nem érzi úgy, hogy ugyan a gazdasági kapcsolataink szépnek tűnnek egy prezentáción, azért még mindig volna mit javítani a gazdasági együttműködésen?
De, természetesen. Lengyelország jelen pillanatban Magyarország negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere. Kereskedelmi forgalmunk folyamatosan növekszik, ami nagyon jó hír. A gazdaságban azonban mindig van hová fejlődni és még jobb mutatókra törekedni.
Úgy gondolom, az egyik ágazat, amelyben mindenképpen van hová fejlődnünk, az energetika. Különösen, ha Lengyelország befejezi az új lengyel–szlovák határon átnyúló gázösszekötő építését, amely összeköti Lengyelország és Szlovákia földgázszállító rendszereit. Számunkra ez újabb fontos LNG szállítási útvonal lesz.
Figyelemmel kísérjük a PKN Orlen és a Lotos tulajdonosi szerkezetében bekövetkezett változásokkal kapcsolatos vitákat is. A magyar MOL érdekelt abban, hogy részesedést szerezzen egy újonnan létrehozott energiaipari konszernben, és ezen a területen stratégiai együttműködést folytasson.
Építjük a kapcsolatokat az ingatlanfejlesztés és az új infrastruktúra közös létrehozása területén is - itt mindenképpen a szoros lengyel -magyar együttműködésnek kell lenniük.
A nemzetközi Via Carpatia útvonal magyar szakasza már majdnem elkészült. De mi a helyzet a vasúti összeköttetéssel? Hisz abban, hogy a Magyarország és Lengyelország közötti gyorsvasút építéséről szóló számos bejelentést követően ennyi év után végre megéljük azt az időt, amikor nem kell több mint 11 órán keresztül döcögnünk Budapestről Varsóba?
Ami a Via Carpatia útvonalat illeti, annak utolsó, Miskolctól a szlovák határig vezető magyarországi szakasza októberben kerül átadásra. Érdemes kihangsúlyozni ezt a sikert, mert egyáltalán nem volt könnyű megvalósítani ezt a projektet. Ez már évek óta Andrzej Adamczyk lengyel közlekedési miniszter vesszőparipája volt. Októbertől végre már mondhatom neki: Andrzej, készen állunk.
Ami a Varsó és Budapest közötti gyors vasúti összeköttetést illeti, az a tervek szerint körülbelül öt órára csökkenti a fővárosok közötti utazási időt. Egyetértek, a mostani több mint 11 órás utazás valóban rémálom. Ennek a projektnek a megvalósítása azonban nem kizárólag Magyarországon és Lengyelországon múlik. A két visegrádi partnerünk előrehaladásától is függünk. Mi Magyarországon teljes mértékben befejeztük a projekt megvalósíthatósági tanulmányát, és átadtuk a szlovák, cseh és lengyel partnereknek.
Szeptember 29 -én kerül sor a négy ország képviselőinek vezetőinek következő munkaértekezletére, ott már nem csak a közös megvalósíthatósági tanulmányban kell megállapodnunk, hanem a projekt következő, mondjuk így, látványosabb szakaszairól is.
A lehető leghamarabb el kell jutnunk ahhoz a ponthoz, amikor pénzügyi támogatást kérhetünk az Európai Uniótól a projekt tervezési és engedélyezési szakaszához. Reálisan nézve is meggyőződésem, hogy ezt akár a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belül is megtehetjük. Ennek érdekében szlovák és cseh partnereinknek is aktív lépéseket kell tenniük. Én mindenesetre optimista vagyok.
Sok lengyel ugyanakkor meglehetős tartózkodással tekint a magyar külpolitikára a szoros Budapest-Moszkva viszony miatt. Nemrég éppen Ön jelentette be a Gazprommal kötött megállapodást a hosszútávú gázszerződésről. Milyen mértékben hat ez ki Magyaország szuverenitására? Kell-e tartania Lengyelországnak attól, hogy Magyarország egyre erősebb függésbe kerül Oroszországtól?
A külpolitikának, és különösen az energiapolitikának a tényekre kell támaszkodnia. A mai tényállás Közép-Európában pedig az, hogy az ellátási útvonalakon keresztül kizárólag Oroszországból tud érkezni nagy mennyiségű gáz hozzánk. Ha nem veszünk orosz gázt, nem tudjuk felfűteni a házainkat és energiát biztosítani a gazdaságunknak. Azt hiszem, ezt senki sem várhatja el tőlünk.
Ha az amerikaiak úgy döntenének, hogy gázt termelnek ki a Fekete-tengeren, ahol a projekt vezető ereje az Exxon Mobil, akkor más volna a helyzet. De a döntést ezzel kapcsolatban még mindig nem hozták meg, mit pedig kb. 10 milliárd köbméter éves gázhasználattal rendelkezünk, amelyből alig 1,5 milliárdot tudunk hazai forrásokból biztosítani.
Szerződésben lekötöttünk 1 milliárd köbméternyi gázt a horvát LNG terminálból is, sokkal magasabb árat fizetve ezért, mint az orosz gázért, de ezt stratégiai megfontolásokból tettük. Továbbra is szükségünk van ugyanakkor 7,5 milliárd köbméterre. Ha rátekintünk az ellátási útvonalakra, mindegyik kizárólag orosz gázt szállít, még az osztrák is. Nyilvánvaló tehát, hogy egyetértésre kell jutni a Gazprommal. Az új gázszerződés tehát nemhogy nem fenyegeti, hanem még erősíti is hazánk szuverenitását. Ha nem tudtam volna megkötni a szerződést a Gazprommal, védtelenné válnánk a gázellátásunkat illetően. Ráadásul nagyon előnyös, elasztikus szerződést sikerült megkötnünk 10 plusz 5 évre, 4,5 milliárd köbméterre, sokkal alacsonyabb áron, mint ami most, az éppen lejáró sokéves gázszerződésben szerepel.
Az amerikaiak és mindazok számára, akik a magyar nemzetbiztonsági érdekekkel ellentétes cselekvést vetnek a szemünkre, volna egy kérdésem: hol van az Egyesült Államok, amikor az európai gázkitermelésről beszélünk és az új szállítási útvonalakról? Ha az amerikaiak képesek felállítani egy másik gázvezetéket, amely nagy mennyiséget képes szállítani, én kész vagyok. Csakhogy sajnos nincs ilyen.
Rengeteg országgal kötött mindenféle megállapodást, még olyan mondást is hallottam, hogy "Isten mindenütt ott van, Szijjártó miniszter pedig már mindenhol járt". Milyen eredményei vannak Magyarország nagyon intenzív jelenlétének a világ különböző részein? Lehet-e egy ország egyszerre barátja az USA-nak, Oroszországnak, Kínának és Közép-Európa országainak?
Külpolitikánk irányát Magyarország érdekei határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy igyekszünk a lehető legjobb kapcsolatokat ápolni az összes partnerrel, akiket hazánk szempontjából fontosnak tartunk.
Ne legyünk képmutatók. Ha engem kérdez Magyarország jó kapcsolatairól Kínával, szeretném leszögezni, hogy 2020 -ban az EU és Kína közötti kereskedelem meghaladta az Egyesült Államok és az Európai Unió országai közötti kereskedelem értékét. Négy uniós ország - Németország, Hollandia, Franciaország és Olaszország – termeli a Kínával folytatott kereskedelmi érték összesen 65 százalékát.
Ha az Oroszországgal folytatott együttműködésünkről kérdeznek, mindig felidézem, hogy abban az időszakban, amikor uniós szankciókat vetettek ki ezzel az országgal szemben, Németország 11 százalékkal, azaz akár 5,5 milliárd euróval (!) növelte az Oroszországba irányuló exportjának értékét, Franciaországé pedig 31 százalékkal nőtt. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy amikor a külpolitikáról van szó, mindenkit egyszerűen a saját nemzeti érdekei vezérelnek. Vannak, akik nyilvánosan elismerik ezt, és vannak, akik viszont támadnak mindenkit, aki pontosan ugyanazt teszi, mint ők.
Véleményem szerint azok, akik a leghangosabban kritizálnak bennünket Kínával vagy Oroszországgal ápolt pragmatikus kapcsolataink miatt, csendben a legnagyobb üzleteket intézik mindkét országgal. Amikor például a kínai befektetésekért versengünk, riválisaink többnyire nyugat-európai országok, amelyek mindent megtesznek azért, hogy Kínából bevonzzák a befektetőket. Lehet, hogy mi több érzelmet váltunk ki, mert nyíltan beszélünk erről, de valójában egyáltalán nem cselekszünk másként, mint más, nálunk nagyobb országok.
Híres a közösségi médiában mutatott nagyfokú aktivitásáról, nagyon népszerű is itt. A külgazdasági és külügyminiszteri tisztséget immár hét éve betöltő vezetőként hogy gondolja: hatékonyabb lehet a közösségi média, mint a régi, klasszikus diplomáciai módszerek?
Egyáltalán nem. A közösségi média nagyon fontos, bár ami engem illet, sokáig próbáltam kimaradni belőle. Őszintén bevallom, csak a tanácsadóim nagy nyomása miatt növeltük meg erősen a jelenlétünket a közösségi médiában, és ezt csak 2020 februárjában kezdtük meg. Ennek ellenére továbbra is úgy gondolom, hogy semmi sem helyettesítheti a jó személyes kapcsolatokat.
Vegyük csak a COVID-19 oltási kampányt. Magyarországon mi végeztük a leghatékonyabban és leggyorsabban az egész Európai Unióban, ami csak azért volt lehetséges, mert vásároltunk oltóanyagokat Oroszországból és Kínából is. Ha félretesszük az ideológiai és politikai vitákat, mindenki tudja, hogy mind az orosz, mind a kínai tudomány nagyon magas színvonalon áll. A két oltóanyag megvizsgálása után a magyar szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy hatásosak, ezért úgy döntöttünk, hogy megvásároljuk őket. Ha nem lennének jó személyes kapcsolataim Oroszország és Kína minisztereivel, esélyünk sem lett volna ezekre a szerződésekre.
Azt hiszem, akkor sem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, tavaly a visegrádi csoport minden partnere kért tőlem kontaktokat, valamint segítséget az Oroszország és Kína képviselőivel való kapcsolatteremtésben.
Éppen ezért hangsúlyozom, hogy semmi sem helyettesítheti a személyes kapcsolatokat. Az a tény, hogy bármikor felhívhatok valakit egy másik kormányból, hogy szervusz, Péter vagyok, tudtok -e ebben és ebben segíteni, óriási érték a külpolitikánk szempontjából.
Hét éve töltöm be ezt a tisztséget. Az egész Európai Unióban a harmadik helyen állok a diplomácia vezetőjeként betöltött megbízatás időtartamát tekintve, és hangsúlyoznom kell, hogy ami ezt a minisztériumot illeti, ennek a pozíciónak a hossza és a létrejött kapcsolatok a legnagyobb értékek. Mindentől függetlenül.
Nemcsak tapasztalt nemzetközi játékos a diplomáciában, hanem hatalmas futballrajongó is. Ön szerint mi lesz az eredményi november 15-én? Bízik abban, hogy a magyar válogatott képes legyőzni Lewandowskiékat?
Nagy tiszteletben tartjuk a lengyel labdarúgókat. Lewandowski és Szczęsny különösen ismertek a magyar futballrajongók körében, és természetesen azért is rokonszenvet keltenek, mert lengyelek.
Sajnálom, hogy legutóbbi találkozónk járványügyi okok miatt a közönség részvétele nélkül zajlott, mert meggyőződésem, hogy a két nemzet mérkőzése esetén remek lett volna a hangulat a stadionban.
Ha csak a tényeket nézzük, Lengyelország nyilvánvalóan erősebb csapattal rendelkezik, mint Magyarország. Természetesen különösen az Albánia elleni vereség után realistának kell lennünk, de szerencsére nem számok játszanak a pályán, hanem a játékosok. És mivel a labda kerek, mindez megtörténhet. Ebben reménykedhetünk.