Szijjártó Péterrel, Magyarország külgazdasági és külügyminiszterével Jacek Przybylski beszélgetett – az interjú a DoRzeczy folyóiratban jelent meg
Nemrég azt mondta, Magyarország erős Európai Uniót akar. Ez azt jelenti, hogy már nem fenyeget a Huxit?
Magyarország kilépése az Európai Unióból sohasem volt napirenden. A Huxit kizárólag azok elméjében létezett, akik szeretnek science-fictiont írni. Bárki, aki ilyen információkat terjeszt, mind hamisan mutatja európaellenesnek Magyarországot.
Azt hiszem, ma az Európai Unió egyik legnagyobb problémája, hogy nem biztosít teret a civilizált, demokratikus vitának. Ha ugyanis úgy gondolkodsz, ami nem illik a mainstreambe, azonnal támadások kereszttüzébe kerülsz, és rád ragasztják az európaellenes-címkét.
Mi azonban hiszünk abban, hogy ha komolyan akarjuk venni az Európai Uniót, mint demokratikus intézményt, akkor abban helyet kell kapniuk a különféle véleményeknek, szempontoknak és gondolkodásmódoknak. Sajnos ma nem ez a helyzet.
Tehát meggyőződésünk, hogy a mi helyünk az Európai Unióban van, de magának ez Európai Uniónak radikálisan meg kell változnia. Ez a változás már csak azért is szükséges, hogy az Unió versenyképesebb, erősebb és vonzóbb legyen. A számok, adatok ugyanis elég riasztóak. Az elmúlt 20 évben 2000 és 2020 között az Európai Unió részesedése a világ GDP-jéből 21%-ról 18%-ra esett. Ugyanebben az időszakban a kínai mutató 18%-ra nőtt. Mindeközben az Európai Unió részesedese a globális szociális kiadásokban 27%-ot tesz ki. Ezt a felállást hosszú távon igen nehéz fenntartani. Az Uniónak tehát feltétlenül változásra van szüksége. Az EU akkor lesz versenyképesebb és erősebb, ha az egyes tagországok is erősebbek és versenyképesebbek lesznek. Ahhoz azonban, hogy ezek a reformok sikeresek lehessenek, nélkülözhetetlen a szabad és demokratikus vita.
Kormánybéli kollégája, Varga Mihály miniszter augusztusban megjegyezte, hogy Magyarország átgondolhatja uniós jelenlétét abban az esetben, ha az uniós költségvetés nettó befizetőjévé válik. A magyar kormány kiszámolta már valaha, hogy megéri-e az Unióban lenni a magyaroknak?
Mi egy nagyon nyitott gazdasággal rendelkező ország vagyunk. Ezt a legkönnyebben az export GDP-hez viszonyított arányán lehet lemérni. A mi esetünkben ez 83%, amellyel a tizenegyedik helyet foglaljuk el a világon.
Az exportunk 77%-a az Európai Unió országaiba kerül, ami azt jelenti, hogy az egységes piac hatékony működése kulcsfontosságú számunkra. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy, a tagságunk – akárcsak Lengyelországé – önmagában is nagy hasznot hoz az Uniónak.
2004-ben, amikor beléptünk az Európai Unióba, és megnyitottuk a piacunkat, a nyugat-európai cégek nagy részesedést szereztek benne, hatalmas nyereségeket könyveltek el, amelynek oroszlánrészét a saját országukba juttatták vissza, és ezáltal ezen államok lakosainak jólétét növelték.
Másodszor: maga az Európai Unió becsülte úgy, hogy a Közép-Európába irányuló uniós források kb. 70 % visszatér Nyugat-Európa országaiba az Európai Unió által finanszírozott, és a nyugati cégek által elnyert közbeszerzéseken keresztül. Az előnyök tehát mindkét oldalon láthatók, és ha egyik oldalon csak a hasznokat emeljük ki, az igazságtalan.
Segíthetnek ezek a nyugati cégek a Brüsszel illetve Budapest és Varsó között konfliktus megoldásában?
Külügyi és külgazdasági miniszterként én felelek a beruházásösztönzésért is, éppen ezért rendszeres kapcsolatban vagyok a nemzetközi cégekkel, amelyek beruháznak Magyarországon. Megmondom őszintén: a befektetőkkel tartott találkozók 99,9%-ában szóba sem kerül a politika.
Ezen cégek képviselőinek nem érdeke, hogy politikai vitákba bonyolódjanak. Miért? Mert politikai kampánnyal csak olyan emberek szemében lehet alakítani egy adott ország imidzsét, akik sohasem jártak még ott.
A nyugati multicégek vezetői szerte a világon rendszeresen megkapják a jelentéseket a magyarországi vagy lengyelországi elnökeiktől. Ezek pedig pontosan tudják, hogy mindkét ország jól működő demokrácia, és szó sincsen semmiféle diktatúráról – biztosítva van a szólás-, és gyülekezési szabadság stb. Ők hiteles információkkal rendelkeznek, nem érdeklik őket a fake news. E nagy cégek vezetői pontosan tudják, hogy az egész politikai hajcihő körülöttünk alaptalan.
Érdemes kiemelni még egy dolgot: az éves kereskedelmi forgalom Németország és a Visegrádi Csoport országai között 73%-kal magasabb mint Németország és Franciaország között. Ezek a tények magukért beszélnek.
Nem gondolom, hogy a gazdasági sikereink bárkit is meggyőznének Nyugat-Európa, és különösen a liberális mainstream politikai vezetői közül, ezek azonban teljesen világos bizonytékai annak, hogy országainkban minden, ami lényeges, úgy működik, ahogy kell.
Lengyelország és Magyarország esetében ugyanakkor az EU felfüggesztette a helyreállítási alapok kifizetését. Hogyan hat ezen források hiánya a magyar gazdaságra? És mikor lesz vége ennek a patthelyzetnek?
Először is, azok az okok, amelyek miatt Lengyelországnak és Magyarországnak nem fogadták el a helyreállításai terveit, tisztán politikai és ideológiai természetűek. Lengyelország esetében a bírósági rendszer állami szabályozása a téma. A mi esetünkben viszont a gyermekek szexuális propaganda elleni védelméről van szó. Ezek a valódi okok, amelyek miatt Brüsszel nem akarja elfogadni a helyreállítási terveinket.
Ami Magyarországot illeti, az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen már jelentkezett is, hogy elrepül hozzánk Budapestre, hogy bejelentse a helyreállítási terv elfogadását, de miután a parlamentünk elfogadta a gyermekvédelmi törvényt, lemondta a találkozót. Ez a tény magáért beszél.
Ha a lengyel vagy a magyar gazdaság teljesítményére tekintünk, nyilvánvalóan semmilyen reális gazdasági oka nincs annak, hogy a Bizottság ne fogadja el a mi helyreállítási tervünket. Lengyelországhoz hasonlóan a magyar gazdaság is kiváló formában van. A GDP-növekedés a második negyedévben 18%-os volt. Akár az uniós költségvetési források nélkül, csak a nemzeti költségvetésből fizetve a kiadásokat elkezdhetjük tehát azokat a projekteket, amelyeket a nemzeti helyreállítási tervben kitűztünk.
A lengyel és magyar gazdasági növekedés valóban imponáló, különösen, ha összevetjük a régiónk és a nyugati országok lendületét a gyors fejlődéshez való visszatérésben. Mi ennek a sikernek a titka?
Azt hiszem, a legnagyobb előnyünk egyszerűen a józan ész. Erre támaszkodik a politikánk, függetlenül attól, hogy gazdasági ügyekről, adóügyekről, vagy éppen biztonsági kérdésekről, és különösen a migrációról beszélünk.
Éppen emiatt a józan ész miatt alkalmaz Lengyelország és Magyarország alacsony adókulcsokat, ezért visel gondot a beruházásokra, biztosítva az összes nélkülözhetetlen segítséget és egyszerűsítve a bürokratikus akadályokat.
Említette a migráció problémáját. Ön szerint mekkora válságot okoz majd a tálib hatalomátvétel Afganisztánban illetve bízik-e abban, hogy ezúttal több ország fog olyan politikát folytatni mint Magyarország, amely elutasítja a migránsok tömeges befogadását?
A múlt hét végén kétnapos találkozó zajlott az uniós külügyminiszterek között Szlovéniában – és el kell mondanom, igencsak csalódott és elkeseredett voltam emiatt. Valójában már nem csak Magyarország, Lengyelország, Szlovénia és Horvátország beszél nyíltan a migráció problémájáról, hanem egyre több olyan országot látunk, akik készek bátran beszélni arról, hogy feltétlenül szükséges a 2015-ös hibák elkerülése a migrációs politikában - mégis az EU-országok többsége éppen ezeket a döntéseket akarja meghozni ismét.
A bejelentés, hogy az összes afgánnak, aki fenyegetve érzi magát meg kellene adni a lehetőséget, hogy elhagyja az országot, az elképzelhető legfelelőtlenebb állítások egyike, amit csak el lehet képzelni. Ezt az összes afgán, akinek csak nem tetszik az élet a saját államában, meghívásnak fogja tekinteni Európába. Pontosan ugyanaz fog történni, mint 2015-ben, amikor Merkel kancellár meghirdette, hogy az összes szíriai, függetlenül attól, hogy hogyan jut el Németországba, menedékkérelmet nyújthat be ott. Mi is történt akkor? Magyarország déli határán mindenki szírnek adta ki magát, természetesen bármiféle ezt igazoló dokumentum nélkül. Ma – a határőrségünktől kapott jelentések szerint – a déli határainkra érkezők fele afgánnak mondja magát.
Ha figyelembe vesszük a tényt, hogy Afganisztánban teljes erővel dúl a polgárháború, és hogy a lakosság fele – a teljes lakosság 39 millió fő- tehát ennek a fele már a tálib hatalomátvétel előtt igénybe vette a nemzetközi humanitárius segélyt, és négy millió főnek már ezelőtt el kellett hagynia az otthonát és az ország másik részébe kellett menekülnie, valamint hozzávesszük a szomszédos országok akaratának illetve képességének hiányát arra, hogy ellenálljanak a migrációs nyomásnak, akkor azt hiszem, az elkövetkező hónapokban az illegális migráció újabb hatalmas hullámára kell felkészülnünk.
A nyomás, hogy újabb migránshullámokat fogadjon be Európa lehet a Nyugat elleni hibrid háború része? Annak ellenére, hogy az afgánok többségükben muszlimok, a gazdag muszlim országokkal szemben mégsem érezhető olyan nyomás, mint ami a mi kontinensünkre irányul.
A– főként George Soros által finanszírozott - nemzetközi mainstream minden kapcsot megpróbál elpusztítani a nemzetek és saját örökségük, történelmük és kultúrájuk között. Minél több külföldi érkezik az adott országba, annál nehezebb ugyanis az adott nemzetnek saját kulturális vagy éppen vallási örökségére hivatkoznia.
Az Európába irányuló tömeges migráció támogatásának célja nem más, minthogy eltörölje a nemzetállamok jelentőségét. Egyébként ez is fontos része annak a vitának, amelyet ma az Európai Unióban folytatunk. A föderalisták valami olyasfélét akarnak, amelyet Európai Egyesült Államoknak nevezhetnénk, és ami különféle tartományok és egy brüsszeli birodalmi központ unióját jelentené. Mi azonban olyan Európai Unió mellett törünk lándzsát, amely erős nemzetek hatalmas szövetségéből áll.
Nincs még veszve ez a csata?
Nem hiszem. Mindaddig, amíg mi, Közép-Európa országai egyértelműen és egységesen képviseljük álláspontunkat a migráció kérdésében, addig lehet reményünk. Ebből a szempontból rendkívül fontos a Visegrádi Csoport szerepe. Ha visszatekintünk az utóbbi évekre, láthatjuk, hogy miközben az Unióban a legfontosabb viták zajlottak, Közép-Európa országai szabadon védelmezhették saját érdekeiket éppen annak köszönhetően, hogy együtt, egységesen léptek fel.
Ha egyenként önállóan próbálnánk megküzdeni, bizonyosan veszítenénk. Vegyük például a kötelező betelepítési kvótákat. Ha nem lett volna az, hogy a közép-európai országok annyira elkötelezik magukat ebben a kérdésben, már most is alkalmaznák ezeket az intézkedéseket. Ezért azt gondolom, amíg a visegrádi együttműködés jól alakul, addig van remény a győzelemre.
Egy friss közvéleménykutatás szeront a lengyelek közel 20 százaléka Magyarországot tekint hazája legfontosabb szövetségesének, rögtön az Egyesült Államok után. Ön is Lengyelországot tekinti Magyaroszág legfontosabb szövetségesének?
Igen, feltétlenül. Számunkra Lengyelország több egyszerű szövetségesnél, több barátnál – testvéri kapcsolat ez. Testvériségünknek pedig hosszú története van. Nekünk magyaroknak, bár a praktikus kérdések nagyon fontosak, ugyanilyen lényegesek az immateriális kérdések is.
Sok lengyel ugyanakkor meglehetős tartózkodással tekint a magyar külpolitikára a szoros Budapest-Moszkva viszony miatt. Hozzávetőleg egy héttel ezelőtt éppen Ön jelentette be a Gazprommal kötött megállapodást a hosszútávú gázszerződésről. Milyen mértékben hat ez ki Magyaország szuverenitására? Kell-e tartania Lengyelországnak attól, hogy Magyarország egyre erősebb függésbe kerül Oroszországtól?
A külpolitikának, és különösen az energiapolitikának a tényekre kell támaszkodnia. A mai tényállás Közép-Európában pedig az, hogy az ellátási útvonalakon keresztül kizárólag Oroszországból tud érkezni nagy mennyiségű gáz hozzánk. Ha nem veszünk orosz gázt, nem tudjuk felfűteni a házainkat és energiát biztosítani a gazdaságunknak. Azt hiszem, ezt senki sem várhatja el tőlünk.
Ha az amerikaiak úgy döntenének, hogy gázt termelnek ki a Fekete-tengeren, ahol a projekt vezető ereje az Exxon Mobil, akkor más volna a helyzet. De a döntést ezzel kapcsolatban még mindig nem hozták meg, mit pedig kb. 10 miliárd köbméter éves gázhasználattal rendelkezünk, amelyből alig 1,5 milliárdot tudunk hazai forrásokból biztosítani.
Szerződésben lekötöttünk 1 milliárd köbméternyi gázt a horvát LNG terminálból is, sokkal magasabb árat fizetve ezért, mint az orosz gázért, de ezt stratégiai megfontolásokból tettük. Továbbra is szükségünk van ugyanakkor 7,5 milliárd köbméterre. Ha rátekintünk az ellátási útvonalakra, mindegyik kizárólag orosz gázt szállít, még az osztrák is. Nyilvánvaló tehát, hogy egyetértésre kell jutni a Gazprommal. Az új gázszerződés tehát nemhogy nem fenyegeti, hanem még erősíti is hazánk szuverenitását. Ha nem tudtam volna megkötni a szerződést a Gazprommal, védtelenné válnánk a gázellátásunkat illetően. Ráadásul nagyon előnyös, elasztikus szerződést sikerült megkötnünk 10 plusz 5 évre, 4,5 milliárd köbméterre, sokkal alacsonyabb áron, mint ami most, az éppen lejáró sokéves gázszerződésben szerepel.
Az amerikaiak és mindazok számára, akik a magyar nemzetbiztonsági érdekekkel ellentétes cselekvést vetnek a szemünkre, volna egy kérdésem: hol van az Egyesült Államok, amikor az európai gázkitermelésről beszélünk és az új szállítási útvonalakról? Ha az amerikaiak képesek felállítani egy másik gázvezetéket, amely nagy mennyiséget képes szállítani, én kész vagyok. Csakhogy sajnos nincs ilyen.
Az új szerződés ugyanakkor a szállítást az ukrán vezeték elkerülésével oldja meg.
Ez igaz. Ezen egyébként mi magunk is veszítünk ezen, mert az új útvonal felváltja az Ukrajnából Magyaországon keresztül Boszniába és Szerbiába vezető vezetéket. A Nord Stream 2 ráadásul szintén elkerüli Ukrajnát. Ha tehát feláll a Nord Stream 2 senkinek nem lehet szemrehányása velünk szemben. Mi, magyarok nem vagyunk hülyék.