A Felczak Intézet IV. Nyári Egyetemének negyedik napján Marcin Bąk beszélgetett Faragó Csabával, a Századvég külügyi vezetőjével a lengyel és a magyar fiatalságnak a közélethez való viszonyulásáról. A diskurzus során szóba került különösen az ifjabbik és az idősebbik korosztályok közötti szakadék, továbbá az információs kor hatása a fiatalkorúak világlátására.

A beszélgetés elején Marcin Bąk az idősek és fiatalok közötti sokszor emlegetett világnézeti szakadékról beszélt. Kifejtette, hogy Lengyelországban ezt a tézist a baloldali publicisztika kifejezetten erőlteti, fenntartja, illetőleg, hogy már a szociális médiában egyesek arról beszélnek az ifjabbik generációnak, hogy egyáltalán ne hallgassanak az idősebbik korosztályra. Erre reagálva Faragó Csaba azt mondta, hogy ez egy „örökzöld téma”, hiszen például neki már a dédapja is megbotránkozott a rockzenekarokat övező rajongó tizenévesek viselkedésén. Kifejtette viszont, hogy napjainkra az internetnek köszönhetően még láthatóbbá váltak a két generáció közötti kulturális szakadékok.

A politikai elemző konzervatív emberként úgy gondolja, hogy ennek a jelenségnek a hatása úgy mérsékelhető, ha a társadalomban megőrzik azokat a közösségi élettereket, amelyek „eddig is működtek” – kiemelve a család szerepét a kérdésben. Hozzátette: a baloldali ideológusok jobban feszegetik a szóban forgó témát, és mivel „jobban értenek” a brandinghez, ezáltal közelebb tudnak kerülni ahhoz a céljukhoz, hogy újradefiniálják a társadalmat a fiatalságon keresztül. Erre pedig a jobboldalnak azt a választ kell adnia – folytatta gondolatmenetét – hogy egyértelmű alternatív világképet mutat az ifjabbik nemzedék számára. 

 Faragó kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedben a fiatalság körében növekedést tapasztaltak a baloldali ideológia népszerűségét illetően, ezzel szemben a jobboldali nézetek popularitása „hektikusabb” ívet írt le, krízishelyzetekben például kifejezetten népszerűbbek a jobboldal nézetei.

A beszélgetés során szóba került a politika társadalmi megítélése is. Bąk kifejtette, hogy mindattól függetlenül, hogy ki van éppen hatalmon, a politikusokkal szembeni bizalom mindig is az egyik legalacsonyabb volt a teljes népesség körében. Nincs ez másképp az ifjúság esetében sem: a fiatalok közül azt, aki politikai pályára készül, azt vagy gonosznak és törtetőnek, vagy naivnak és idealistának tartják. Faragó ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ez Magyarországon sincs másképp: a fiataloknak körülbelül a 2 százaléka foglalkozik a közélettel. Hozzátette, hogy az emberek körülbelül a húszas, harmincas éveikben kezdenek el érdeklődni a politika iránt, amikor már felismerik, hogy valamilyen tekintetben ők is a „részei” ennek. Ezzel kapcsolatban a közönségből megkérdezték, hogy hogyan lehetne a fiatalság körében tapasztalható érdektelenséget csökkenteni. Marcin Bąk erre a személyes tapasztalataival válaszolt: ő például évek óta tevékenykedik hagyományőrző csoportokban, ahol azt vette észre, hogy az odacsapódó fiatalok egy idő után elkezdenek jobban érdeklődni a történelem iránt. Ennek hatására pedig később újból érezni kezdték a kötődést a szülőhazájuk felé, amely miatt pedig politikailag is aktívabbá váltak. Faragó Csaba egyetértett ezzel a szemponttal, véleménye szerint is a közösségépítésben kell keresni a kulcsot az apátia megoldásához. Ezzel kapcsolatban pozitívumként megemlítette, hogy Magyarországon azt tapasztalja, hogy az egyéni választókerületekben megválasztott jobboldali képviselők közül sokan különös energiát fordítanak az ifjúsággal való kapcsolattartásra.

A közönség részéről érkezett kérdés azon adattal kapcsolatban, hogy a magyarországi fiatalságnak kevesebb, mint 10 százaléka jár rendszeresen templomba, annak ellenére, hogy a lakosságnak egyébként több, minta a fele vallja magát „a maga módján” vallásosnak”. A kérdés lényegében arra irányult, hogy az egyházak hogyan tudnák „visszacsábítani” a fiatalokat az istentiszteletekre. Erre Faragó azt válaszolta, hogy itt elsősorban a szülőknek és az egyházvetőknek van felelőssége abban, hogy kialakul-e még gyermekben a templomjáró életvitel. Ebből kifolyólag – tette hozzá – nehéz meghatározni, hogy mi lehet egy általános megoldás a kérdésre, viszont biztató a helyzet, hiszen minden második magyar fiatal vallásosnak, illetve kereszténynek mondja magát.

Felvetődött egy olyan közönségkérdés is, hogy milyen veszélyt jelent a társadalomra az, ha csökken a hívők aránya a lakosságban. Faragó Csaba erre azt válaszolta, hogy tulajdonképpen ma már igazából semmilyet: egyfelől azért, mert a kommunista rendszer emiatt már minden következményt elszenvedtek, másfelől pedig azért, mert – Orbán Viktor után Antall Józsefet idézve – „Európában az ateista is keresztény”, hiszen a keresztény kultúra olyan szinten beivódott a társadalomba, hogy annak civilizációépítő hatásai egy ateistában is megvannak.