Czesław Miłosz a mai Litvánia, az akkori Lengyelország területéhez  tartozó Szetejnie nevű városban született 1911. június 30-án, egy katolikus értelmiségi családban. Wilnóban, a mai Vilniusban végezte iskoláit, a Báthory István Egyetemen tanult jogot.

 

Első verseskötete 1930-ban jelent meg, 1931-ben egyik alapítója volt a Żagary című irodalmi folyóiratnak. 1934-ben diplomázott, majd Varsóban a lengyel rádiónál dolgozott.

 

A német megszállás idején részt vett az ellenállási mozgalomban. Megmenekülés című verseskötete az új Lengyelország első könyvei között jelent meg. Egy ideig a Twórczość című folyóirat munkatársa volt, majd diplomáciai pályára lépett,  nagykövetként dolgozott 1946 és 1950 között Washingtonban, 1950-ben pedig Párizsban. 

1951-ben politikai menedékjogot kért Franciaországban. 1951-től 1960-ig Párizsban élt és dolgozott, versei mellett számos esszéje is megjelent, amelyekben politikai, társadalmi kérdéseket boncolgatott. 1953-ban neki ítélték oda először az Európai Irodalmi Díjat. Hatalom megragadása című könyve ugyanebben az évben szintén nagy sikert aratott. A rabul ejtett értelem című esszékötetét 1955-ben adták ki, amelyben élesen kritizálta a sztálinizmust, amely miatt nemkívánatos személy lett Lengyelországban.

 

1960-ban a kaliforniai Berkeley Egyetem szláv nyelv és irodalom professzora lett, 1970-ben megkapta az amerikai állampolgárságot is. Angol nyelven is írt, a Postwar Polish Poetry című versantológiája, valamint a lengyel irodalom történetét feldolgozó munkája nagy sikernek örvendett. Ezekben az években írta Az Issa völgye című önéletrajzi regényét. 

1978-ban nyugdíjba vonult, de továbbra is tartott irodalomtörténeti előadásokat. 1980-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint "életműve kompromisszum nélküli világossággal fejezi ki az éles konfliktusokkal teli világba kivetett ember sorsát". Több művében is foglalkozott Lengyelország és Litvánia történelmi hagyományaival, a kelet-európai régió múltjával és jelenkori eseményeivel is.

 

Az 1989 után véglegesen visszaköltözött Krakkóba, ahol 2001-ben, 90. születésnapján nagyszabású ünnepséget rendeztek tiszteletére. Utolsó éveiben két kötete is megjelent, a memoárnak szánt Ábécéskönyv és a XX. század nagy tragédiáit idéző Útszéli kutya. 1989-ben a második világháború alatt az ellenállási mozgalomban végzett tevékenységéért az izraeli Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki.

 

2004. augusztus 14-én, 93 évesen hunyt el Krakkóban.

 

Magyarul először 1987-ben jelent meg kötete Múzsáim palotája címmel, majd a rendszerváltozás után több művét is lefordították, például A lengyel irodalom története című kétkötetes művét, a Metafizikai pauza, valamint a Családias Európa című esszéköteteit is.

 

LLM

 

Remény

Reménye annak van, aki hisz benne:

Nem álom a föld, hanem eleven test,

S nem csal a hallás, a tapintás, látás.

És minden dolog, mit a földön ismersz,

Olyan, mint egy kert, ha a kapunál állsz.

 

Belépni tilos. De hogy van ilyen kert,

Biztos. Ha jobban s okosabban néznénk,

Új virágot és csillagot nem egyet

Megláthatnánk a világ kertjében még.

 

Ámít a szemünk, egyesek azt mondják,

Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük,

De épp annak, ki így szól, nincs reménye.

Ha elfordul az ember, azt gondolják,

Háta mögött a világ máris megszűnt,

 

Mintha tolvajok hordták volna széjjel.

 

Kerényi Grácia fordítása

 

Borítókép: wikipedia, wikipedia/Artur Pawłowski

Vers forrása: babelmatrix.org