Palmiry a megszállt Lengyelországban elkövetett német bűncselekmények egyik szimbólumává vált. A nácik csaknem 1800 embert gyilkoltak meg Varsó közelében, a Palmiry falucska melletti Kampinos-erdőben 1939-1941 között.
Az első tömeges kivégzéseket Palmiry közelében egy erdei tisztáson hajtották végre a németek 1939. december 7-én és 8-án. A következő hónapokban többször érkeztek halálos szállítmányok, főleg a Pawiak börtönből. A kivégzéssorozat legpontosabban dokumentált eseménye 1940. június 20-21-én történt, amikor a lengyel politikai, kulturális és társadalmi elit 358 tagját gyilkolták meg egyetlen művelet során.
Palmiry egyike azoknak a helyeknek, ahol a nácik a leghírhedtebb lengyelországi bűncselekményeiket követték el, az ott történtek a katyńi és a piaśnicai vérengzéssel együtt a lengyel értelmiség világháború alatti mártíromságának a szimbólumává vált.
A kivégzések célja a lengyel értelmiség megsemmisítése volt. A meggyilkoltak a politikai, társadalmi és tudományos élet aktív képviselői voltak.
A palmiryi vérengzések végrehajtói a Varsóban állomásozó Ordnungspolizei és Reiter-SS tagjai voltak, a műveleteket a Gestapo tisztjei felügyelték. A kivégzők úgy rendezték, hogy az áldozatok az utolsó pillanatig ne tudják, mi vár rájuk, akik ennek köszönhetően nem álltak ellen. Annak érdekében, hogy meggyőzzék az elítélteket arról, hogy nem az utolsó útjukra, hanem koncentrációs táborokba mennek, megengedték nekik, hogy dokumentumokat, személyes holmikat és felszereléseket vigyenek magukkal. Aztán teherautókba pakolták őket, és a konvoj elindult a Modlin felé vezető úton.
A foglyok csak akkor, amikor megközelítették Palmiryt, kezdték sejteni, mi vár rájuk. Néhányan különféle apróságokat dobtak ki, remélve, hogy valaki tudomást szerez a kivégzésükről.
Amikor az autók végül elérték a kivégzés helyszínéül szolgáló tisztást, a foglyok szemeit bekötötték, és az előre megásott sírokba lőtték őket. A tömegsírokat gondosan eltemették, majd mohát, fenyőket ültettek rájuk. A németek remélték, hogy ennek köszönhetően senki sem fog tudni a kivégzésekről, de ennek ellenére az igazság hamar kiderült.
A palmiryi tömeggyilkosságról szóló hírek gyorsan eljutottak Varsóba, és onnan a száműzetésben lévő hatóságok felé. A környező falvak lakói és az erdészeti szolgálat dolgozói szállítmányokat láttak bejutni a Kampinos-erdőbe, és hallották a puskalövések hangját is. A veszély ellenére megpróbálták megfigyelni a kivégzési helyeket is. Adam Herbański erdész és alárendeltjei, a Lengyel Erdészeti Szolgálat munkatársai életük kockáztatásával, rendszerint éjszaka beszökdöstek az erdőbe és megjelölték a tömegsírokat. A Fegyveres Harci Szövetség tagjai pedig számos kivégzésen készült fotót szereztek meg az SS-től.
A legpontosabban dokumentált mészárlás 1940. június 20-21-én zajlott, amikor is három szállítmánnyal 358 foglyot szállítottak a Pawiakból a palmiryi vesztőhelyre. Az utolsó ismert tömeges kivégzést 1941. július 17-én rendezték, amikor 47 embert, főleg pawiaki fogvatartottakat öltek meg. 1941. július 17-ét követően a német hatóságok beszüntették a tömeggyilkosságokat Palmiryban. Valószínűleg rájöttek, hogy a lengyel ellenállás és a polgári lakosság tisztában van azzal, ami Palmiryban zajlik.
LLM
A képek forrása: wikipedia