Március 12-e Lengyelország, Csehország és Magyarország NATO csatlakozásának évfordulója.
Lengyelország, Csehország és Magyarország 1999. március 12-én lettek a NATO tagjai, az egykori keleti blokk első országaiként. A NATO, azaz Észak-atlanti Szerződés Szervezete, katonai egyesülés, harminc észak-amerikai és európai ország szövetsége, amelyet a második világháború után, 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. A szervezet célkitűzéseit az Észak-atlanti szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében. Hivatalos nyelvei az angol és a francia. A NATO a hidegháborús fegyverkezési verseny egyik közvetlen eredménye. Napjainkban a tagországok határain túl is végez békefenntartói feladatokat.
Lengyelország Európa új súlypontja lett, hiszen egy nagy NATO országról beszélünk a szövetség keleti szárnyán, mely a Balti államokkal ellentétben, képes megvédeni magát. Konfliktushelyzet esetén Lengyelország területéről lenne biztosítható az amerikai és szövetséges erők Észak Amerikából és Európából a Balti területen való harcbavetése is.
Mit gondolnak a lengyel és magyar fiatalok NATO-ról?
A 2019 decemberében Londonban megtartott állam- és kormányfői csúcstalálkozó előtt több nemzetközi vezető is kritikusan nyilatkozott minden idők legsikeresebb katonai szövetségéről. Emmanuel Macron francia elnök egyenesen agyhalottnak titulálta a NATO-t, míg Donald Trump akkori amerikai elnök szerint a védelmi együttműködés idejétmúlt, és aránytalanul nagy pénzügyi terhet ró az Egyesült Államokra a többi tagállamhoz képest. Felmerül tehát a kérdés: ha meghatározó tagállamok vezetői ennyire negatívan látják a szövetséget, milyen jövő várhat a NATO-ra?
A NATOversity projekt keretében 149 magyar és lengyel fiatallal végeztek fókuszcsoportost beszélgetést kilenc hónapon keresztül, hogy felmérjék és összehasonlítsák, mit gondolnak a katonai szövetségről, mit tartanak elsődleges külső fenyegetésnek a tagállamokra nézve, és milyen tudással rendelkeznek a felforgató dezinformációs hadviselésről.
A megkérdezett magyar és lengyel fiatalok a NATO mandátumán jelentősen túlmutató elvárásokat fogalmaznak meg a szövetség tevékenységét illetően. A magyar fiatalok elvárnák például, hogy a NATO valamilyen formában reagáljon a menekültválságra, és aktívan részt vegyen a rendezésében.
A magyar és lengyel fiatalok azt is jól érzékelték, hogy a 21. században a NATO-nak új típusú kihívásokra kell reagálnia, és ehhez szükség volna egy mélyebb politikai mandátum.
Míg a kollektív védelemre vonatkozó 5. cikkely mind Magyarországon, mind Lengyelországban a szövetség sarokkövének tekintik, a lengyel fiatalok aggodalmuknak fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy vajon a szövetségesek hogyan reagálnának Varsó esetleges megtámadására. Annak lehetőségét viszont kétkedéssel fogadták, hogy országuk kilépjen a NATO-ból, és önálló védelmi politikát folytasson.
Több eltérést találtak a NATO-ra és a tagállamokra leselkedő külső fenyegetés megítélésével kapcsolatban. Az egyik ilyen, hogy míg a magyarok ide sorolták a migrációt, addig ugyanez Lengyelországban magától nem került elő a beszélgetések során. Ami érdes még, hogy a magyar fiatalok is kifejezték a migrációval kapcsolatos félelmeiket, de inkább az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó problémaként azonosították, mint civilizációs nehézségként. A klímaváltozás a lengyel fiataloknál szintén veszélyfaktorként jelent meg.
Miközben az orosz katonai képességeket egyik csoportban sem tartották kielégítőnek ahhoz, hogy megtámadják a NATO-t, a fiatal lengyelek Oroszországot nevezték a rájuk nehezedő legnagyobb, főként gazdasági kockázatának. A Moszkvával kapcsolatos fenyegetettségérzést sem közvetlenül orosz agressziótól való félelemből, hanem sokkal inkább Lengyelország és Magyarország geopolitikai fekvéséből eredeztették.
forrás: 24.hu