Back to top
redakcja2 küldte be 10.03.2021 időpontban
Hogy élnek a magyarok? I. Öregedő ifjúság
Ekonomia

A fejlett világ torz fókuszáról

„Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz” – mondja Sándor György magyar humorista, összefoglalva mindannyiunk keserédes gondolatait ifjúságunkról és a jövő fiataljairól. No, de kié valójában a jövő az öregedő társadalmunkban.

Ahogy Lengyelországban, úgy Magyarországon a társadalmak öregedését tapasztaljuk. Az öregedés részben annak a pozitív folyamatnak a következménye, hogy egyre tovább élünk. Az Eurostat adatai szerint 2016-ban a születéskor várható átlagos élettartam nagyjából 78 év volt Lengyelországban, míg Magyarországon valamivel több, mint 76 év. A társadalmak öregedése másrészt a születések számának visszaeséséből a fiatalok számarányának csökkenéséből következik. Az öregedő társadalmak valójában csupán a fejlett világ problémája, ahonnan elfogynak a fiatalok, míg a világ egészét tekintve egyre több fiatal ember él a földön. Miközben a fejlett világ életkori mediánja már 40 év felett van (Lengyelországé 41,7 év; Magyarországé 43,3 év), addig vannak olyan afrikai országok, ahol az életkori medián bőven 20 év alatti. Ez azt jelenti, hogy az adott ország népességének több mint fele 20 évesnél fiatalabb. A legfiatalabb népességet Csádban (16,6), Maliban (16,3 év), és Nigerben (15,2 év) találjuk. Ha a különböző fejlettségi rangsorokra nézünk, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek az országok egészen más problémákkal küzdenek, amikor ifjúságról beszélünk. Ott nem a felnőtté válás kitolódása, sokkal inkább a felnőttség túl gyorsan jött kényszere okoz fejtörést.

Mindez azt jelenti, hogy globálisan a jövő ifjúsága – legalábbis ami a népességszámot illeti – nem egy fogyó, hanem egy dinamikusan növekvő társadalmi csoport – csak innen, a világ fejlettebbik feléről nem így látszik. Jelenleg a közel 8 milliárd földlakó legalább fele 30 év alatti és a fiatal tömegek alapvetően a fejlődő régiókban élnek. Míg összességében a fejlődő régiók a fejlett világ népességének nagyjából ötszörösét adják, addig a fiatalok esetében ez a különbség már inkább nyolcszoros.

 

Demográfiai helyzet- és jövőkép

Az elmúlt évtizedekben csökkent az ifjúság lélekszáma Magyarországon (is), az önálló élet elkezdése kitolódik, ugyanakkor a családalapítással kapcsolatosan a fiatalok továbbra is hagyományos értékeket vallják.

Az ifjúság meghatározása nem is olyan egyszerű, mint elsőre tűnik, hiszen fiatal a tizenéves és sok tekintetben fiatalnak mondható egy harmincas éveiben járó ember is, aki sokszor még családalapítás előtt áll és főtevékenységét tekintve tanul. A különböző ifjúsággal kapcsolatos alapdokumentumok (törvények, nemzetközi megállapodások) más-más korosztályt tekintenek ifjúságnak. A tudomány sem feltétlenül segít, hiszen másképpen határozza meg ugyanazt a jogtudomány (lásd. törvények), a biológiai és orvostudomány és a szociológia tudománya. Ráadásul egy-egy tudományágat képviselő, a területtel foglalkozó kutatók sem egységesek, sőt abban is vita van, hogy érdemes-e továbbra is az életkort, mint fő besorolási elvet alkalmazni. Az empirikus kutatások esetében ugyanakkor dönteni kell, a magyarországi nagymintás ifjúságkutatás indulásakor a 15–29 éves korosztály vizsgálata mellett foglaltak állást a kutatók, így azóta következetesen ezzel a célcsoporttal dolgozik a program.

Magyarországon 2011-ben készült utoljára népszámlálás, az abból továbbvezetett adatok alapján a 15–29 évesek esetében jelen pillanatban valamivel több mint 1,6 milliós társadalmi csoportról beszélhetünk, számuk folyamatosan apad.

A magyar társadalom elöregedését komoly kihívásként értékeli az ország vezetése és intézkedésekkel igyekszik a demográfiai hanyatlás folyamatát megállítani, sőt megfordítani. A kormányzat szándékai tulajdonképpen találkoznak az ifjúság törekvéseivel is, ugyanis az empirikus tapasztalatok alapján a magyarországi 15–29 évesek a társadalmi újratermelésben betöltött szerepüket illetően konzervatív-közösségi – házasságot és gyermekvállalást pártoló – nézetekkel jellemezhetők. Ennek ellenére tetteikben a trendekbe illeszkedő, elköteleződés nélküli, individuális magatartással jellemezhetők. A magyarországi fiatalok túlnyomó többsége egyedülálló, aki még nem vált le a szülőkről, élvezi a szülei gondoskodását, akik biztosítják lakhatását és megélhetését. A szülői gondoskodás kifejezetten kellemes a fiatalok számára, hiszen többségük a közeljövőben nem is tervezi azt, hogy elköltözik a szülői házból. Ennek a ragaszkodásnak megvan a magyarázata: kényelmes. Továbbá azok az erőteljes társadalmi elvárások (pl. párkapcsolatot csak önálló egzisztencia esetén, törvény és egyház által megszentelve tolerált a közösség) és gazdasági kényszerek (a megélhetés költségeinek fedezése) mára sokkal kevésbé szigorúak, amelyek az önállósodás felé terelik a fiatal embereket.

Az egyedülállók arányának növekedése ellenére a fiatalok kétharmada (68 százalék) házasságban szeretne élni. A teljes kép érdekében fontos megjegyezni, hogy egyrészt a nagymintás ifjúságkutatás magyarországi adatai szerint a házasságot kötő fiatalok arányának csökkenése 2012 és 2016 között megállt, másrészt a Központi Statisztikai Hivatal statisztikái szerint a házasságkötések száma az utóbbi években kitartóan növekedett, de ez a növekmény elsősorban a 30 feletti korosztályt érinti.


Kérdés: Mi az Ön jelenlegi családi állapota? Bázis: N=8000; százalékos megoszlás

 

A házasság mellett a gyermekvállalásra is vágynak a magyarországi fiatalok, azonban a 2016-os kutatás adatai szerint a 15–29 éves korosztály 14 százalékának van csupán gyermeke és kevesebb mint negyedük tervezi, hogy néhány éven belül gyermeket vállal. A kívánt gyermekszám a már megszületett gyermekeket is beleszámítva átlagosan 2,1 és a szülővé válás életkorát átlagosan 29 éves kor körül tervezik, ami azt mutatja, hogy a gyermektelenek átlagosan a hagyományos ifjúsági életkori kategória végét jelölik meg a gyermekvállalás kívánt életkoraként. A nemek között alig van különbség: a lányok/nők átlagosan 28, míg a férfiak/fiúk 29 évesen vállalnának gyermeket. A válaszokat korcsoportok szerint vizsgálva sem láthatunk nagy eltérést: a legfiatalabbak (15–19 évesek) is átlagosan 27 éves korukra tervezik első gyermekük vállalását.

A gyermekvállalás idejének kitolódása korántsem a tervek végleges meghiúsulását jelenti, hanem inkább tudatos stratégia. A megkérdezett 15–29 évesek csupán harmada (33 százalék) gondolja úgy, hogy már ideje lenne a családalapításnak, hiszen ebben a korban mások ezt már megtették. A gyermekvállalás elmaradásának okai többnyire anyagi vagy lakhatási természetűek – legalábbis erre utalnak a fiatalok válaszai. Ebben a tekintetben konzisztensnek tekinthető, hogy a többségük (72 százalék) egyetért azzal, hogy a több gyermek megszületéséhez jobban kellene támogatni a gyermekvállalást. A 2016-os kutatás adatai azt mutatják, hogy a többség (60 százalék) úgy gondolja, hogy a gyermekre szükség van a boldog élethez, és gyermek nélkül nem teljesedhet ki igazán az ember. Sőt minden második megkérdezett (52 százalék) úgy gondolja, hogy több gyermek is kell a teljes családhoz.

A hagyományos családmodellt nem pusztán a házasság fontossága vagy a gyermekek szükségessége, de a hagyományos nemi szerepek hangsúlyozása és az alternatív formációk elutasítása is jellemzi. Előbbi esetében láthatjuk, hogy a 15–29 évesek többsége (55 százalék) szerint a családban elsősorban a férfinak kell a kenyérkeresőnek lennie, illetve az egyneműek együttélése inkább nem tekinthető családnak, bár ebben az esetben az ellenzők dominanciája nem olyan jelentős (4 elutasítóra jut 3 támogató).

A családalapításra vonatkozóan a legutóbbi kutatásban foglalkoztunk két potenciális nehézséggel: a pártalálás problémájával, illetve a család és a munka világának összeegyeztethetőségével is. A párkeresést a megkérdezettek inkább nehéznek tartják, csupán valamivel több mint negyedük (28 százalék) gondolja úgy, hogy manapság könnyű párt találni. A megkérdezett fiatalok között többségben vannak azok 48 százalék), akik a gyermekvállalást és a karriert összeegyeztethetetlennek érzik.

Kérdés: Kérem, mondja meg, mennyire ért egyet az alábbi állításokkal? Bázis: N2016=2000; százalékos megoszlás

A nagymintás ifjúságkutatásról

Magyarországon már a rendszerváltást megelőzően is folytattak le ifjúsági vizsgálatokat, többé-kevésbé az állampárt felügyelete mellett. A ’90-es évek sokféle kisebb kutatásait követően az ezredfordulón induló nagymintás ifjúságkutatás igazodási pontot és rendszerességet hozott a magyarországi fiatalok vizsgálatában. A kutatás a 15–29 éves magyarországi fiatalokat vizsgálta 8000 fős reprezentatív minta alkalmazásával. A következő évben elkészült a külhoni magyar fiatalokat célzó felmérés is, ugyanis a történelmi Magyarország területein, amelyek ma a szomszédos országokhoz tartoznak jelentős magyar népesség él, akik szintén a nemzet részét alkotják. Az ezt követő időszakban négyévente készült nagymintás (egyaránt 8000 fős) vizsgálat Magyarországon, a legutóbbi 2020-ban, azonban ennek adatfelvétele részben a koronavírus-járvány miatt csupán mostanában fejeződött be, így annak eredményei még nem állnak rendelkezésre.

A nagymintás ifjúságkutatás a korábbi kutatások eredményeivel összehasonlítható módon készül. Két fő részből áll, a magyarországi fiatalok élethelyzetét és életmódját vizsgáló kutatásból és a határon túli magyar fiatalokról szóló kutatásból, amely a magyarországival azonos tematika mentén, azonos időben készült. A 2016-os és a 2020-as vizsgálat során is 12 ezer 15–29 évessel vettünk fel személyes kérdőívet, a magyarországi 8000 fős minta mellett 4000 külhoni magyar fiatallal is készült interjú, így nyújtva átfogó képet a Kárpát-medencei magyar ifjúságról.

 

Székely Levente, szociológus, a szociológiai tudományok doktora. A Kutatópont kutatási igazgatója. A Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológia Intézet adjunktusa, a nagymintás ifjúságkutatás kutatásvezetője.