Kompromisszumot sürget a jogállamisági kritériumok vonatkozásában a Die Zeit publicistája. Alan Posener szerint „el kell temetni azt a várakozást is, hogy a magyarok és a lengyelek majdcsak megalkusznak, mert kell nekik a pénz”. „Sok – ha nem is az összes – kelet-európai számára nem Obama vagy Trump a probléma, hanem Berlin és Brüsszel” – vezeti be a magyar-lengyel problémát Alan Posener a Die Zeitben megjelent cikkében, azzal kapcsolatban, hogy a számos nyugat-európai tagállam által szorgalmazott, a kohéziós támogatásokat világos definíció nélküli jogállamisági követelményekhez kötő uniós költségvetési javaslatot Magyarország és Lengyelország a héten megvétózta.

Orbán Viktor a jogállamisági vita kapcsán párhuzamot vont az Európai Unió és a Szovjetunió közé. Posener szerint „az összehasonlítás demagóg, és annyira értelmetlen, hogy még az ellenkezője sem igaz” – ugyanakkor nem tartja célravezetőnek német politikusok magyarellenes nyilatkozatait. Külön megemlékezik Katarina Barley szociáldemokrata EP-alelnökről, aki szerint a vétóval bosszulta meg magát, hogy a lengyel és a magyar kormányhoz oly sokáig csak bársonykesztyűvel mert az EU hozzányúlni.

Alan Posener úgy véli, az EU-nak most olyan irányba kellene mozdulnia, hogy – Tony Blair szavaival – „szuperhatalom legyen, de ne szuperállam”, és egységesen kellene fontos geopolitikai ügyekben fellépnie. Ide sorolja a szerző a koronavírus-járványt, a klímaváltozást, a szerinte Kína gazdasági hatalmának visszaszorítására alkalmas TTIP transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményt, Oroszország legyűrését Ukrajnában és Moldovában, a Nyugat-Balkán integrációját, a bevándorlási válságot és a közös hadsereget.

Szerinte e célok eléréséhez „verbális leszerelésre van szükség, főleg német oldalról”. Figyelmeztet: „El kell temetni azt a várakozást is, hogy a magyarok és a lengyelek majdcsak megalkusznak, mert kell nekik a pénz. Egyfelől egyáltalán nem biztos, hogy épp Magyarországnak jobban kell a pénz, mint Görögországnak, Spanyolországnak vagy Olaszországnak. A gazdaságilag gyenge országok megalázása – gondoljunk csak Görögországra az adósságválság alatt – aligha segít helyet találni Európának állampolgáraik szívében.”

Angela Merkel feladataként látja azt, hogy olyan kompromisszumot dolgozzon ki a jogállamiság tekintetében, ami mind a hat fukar nyugat-európai tagállam (Dánia, Svédország, Finnország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria), mind Magyarország és Lengyelország számára „lehetővé teszi arcuk megőrzését”.

Szerinte ez „tényszerűen – ne áltassuk magunkat – Orbán Viktor és lengyel kollégája, Mateusz Morawiecki győzelmére fut ki” , bár úgy véli, Orbán és Morawiecki „a történelem rossz oldalán állnak”. Ennek bizonyítékai Posener szerint „a lengyel nők bátor kiállása” az abortusz mellett, valamint „a Fidesz veresége az önkormányzati választásokon egy évvel ezelőtt”.

Posener azonban megoldást is javasol: a németeknek mindenféle EU-s eljárások helyett inkább ütőképes ellenzéki médiát kellene létrehozniuk a visegrádi országokban. „Ahelyett, hogy a brüsszeli intézményeken keresztül próbálnák nyomás alá helyezni a varsói és budapesti kormányokat, a német pártoknak inkább stratégiákon kellene dolgozniuk ahhoz, hogy Lengyelország és Magyarország civil ellenzékének támogassák, hathatós médiajelenlét megalkotását is beleértve” – vázolja javaslatait Posener.

A Die Zeit cikkét a Mandiner szemlézte