A Natolin Európai Központ, a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet, a Lublini Egyetem Közép-Európai Intézete valamint a Łódzi Egyetem Filozófiai-Történeti Karának szervezésében, a Visegrádi Alap támogatásával rendezték meg az Együttműködés tere. Kelet- és Közép-Európa, valamint a Visegrádi országok. Emlékezés, kihívások és perspektívák c. konferenciát.
A konferencia – amelynek az eredeti terveknek megfelelően Intézetünk, illetve a Natolini Európai Központ adott volna otthont, végül teljes egészében az internetre költözött, ettől függetlenül népes lengyel, magyar és közép-európai részvétellel zajlott a régiót érintő legaktuálisabb kérdésekről.
A webináriumot Arkadiusz Adamczyk professzor, Intézetünk tanácsának tagja előadása nyitotta meg, aki a lengyel közép-európai eszmeiség néhány XX. századi aspektusát elemezte, majd Ivana Dendys és Eva Baumann, a pozsonyi Comenius egyetem kutatói idézték fel a párizsi békerendszer után felálló világrendet és annak megjelenését az iskolai történelemoktatásban. A visegrádi négyek cseh dimenzióit Roman Madecki világította meg, akik brünni Masaryk Egyetem részérőről a lengyel-cseh kapcsolatokban felmerülő sztereotípiákat és mítoszokat szembesítette a tényekkel.
A kiselőadásokat a hétfői napon panelbeszélgetések követték – mindkettő témája Lengyelország, a V4 és a régió múltjának árnyai, sztereotípiái, illetve a múltra építkezés lehetőségei voltak. Maciej Szymanowski kiemelte, hogy bár mindannyian különféle történelmi örökséggel rendelkezünk, de a két világháború mégis olyan történelmi eseményeket jelent, amelyek hatással vannak mindannyiunk életére mind a mai napig, és az a történelmi ballaszt sokakban kisebbségi érzést okoz, annak ellenére, hogy az elmúlt harminc év valódi sikertörténet volt a régió országai számára. Éppen ezért szükséges az olyan pozitív tartalmak erősítése, mint a lengyel-magyar barátság – ezek azok az értékek, amelyekre jövőt lehet építeni. Körmendy Adrienne volt krakkói főkonzul ehhez kapcsolódva az együttműködés kötelességéről beszélt, amelyre éppen az elmúlt évszázadok történelmi hagyomány kötelez. Molnár Imre diplomata a magyar történelmi tudatot bemutatva kijelentette, ahhoz, hogy a régió tovább erősödjék, nemcsak az általunk megtett hosszú utat kell értékelnünk, hanem kitartóan dolgoznunk kell a jövőben is.
Az első nap záró beszélgetésében az egyes államok emlékezetpolitikáját hasonlították össze, és ezek nemzetközi politikára gyakorolt hatásait elemezték a résztvevők. A keleti szomszédokkal való együttműködés esélyeit vizsgálták a kérdezettek az első panelbeszélgetésekben, ahol szó esett a legutóbbi eseményekről is. A régió geopolitikai esélyeinek latolgatása a gazdasági, infrastrukturális tényekkel és tervekkel alátámasztva folytatódott a második panelben, ahol Marek Natusiewicz, Szabó Dávid és Przemysław Żurawski vel Grajewski tekintették át a lehetőségeket. A tényszerű, konkrét javaslotakot felvonultató beszélgetést Kiss Gy.Csaba előadása követte, aki a nemzetek közti történeti szintézisre törekedett. A régió esélyeit a következő beszélgetésben a transzatlanti perspektívában tekintették át a résztvevők – Berenika Grabowska moderálásban az amerikai elnökválasztás előtti helyzetképet vázolták fel, majd a választás utáni esetleges következményeket elemezték.
A konferencia anyagából kötet készül majd, a megjelenésről, amely jövő év elejére várható, természetesen tudósítunk majd.
A konferencia programja:
