A XX. század 60-as éveinek végén felvetődött a lengyel és magyar filmművészet képviselői közötti együttműködés ötlete. A közös munka feltételei belekerültek az 1968-ban a Lengyel és a Magyar Népköztársaság által aláírt, a kultúra és a művészetek területén megvalósuló együttműködésről szóló egyezménybe, amely végül 1970-ben lépett életbe. Az egyezmény céljainak megvalósításáért egy- (1973), két- (1969–1972; 1974–1975), illetve négyéves tervek (1976–1980) feleltek. A kooperáció magában foglalta többek között egymás kölcsönös segítését az alkotásban és a gyártásaban, színészek és különböző szakemberek „kölcsönadását”, rendezvények, tematikus fesztiválok közös szervezését, az azokon való közös részvételt, valamint filmes plakátok egymás rendelkezésére bocsátását és kiállítását is. A filmgyártás lengyel-magyar kapcsolatait vizsgálva a kitűzött célok és a megvalósult eredmények közötti eltérésre lehetünk figyelmesek. Hogyan nézett ki az együttműködés a gyakorlatban? Az alábbiakban megvizsgálunk néhány esetet.
Jancsó Miklós és Andrzej Wajda találkozása Varsóban az Égi Bárárny bemutatóján a „Kwant” Film Vitaklubban 1972. március 30-án. Andrzej Słowicki archívuma
Forrás: wyborcza.pl
Magyar filmek a lengyel mozivásznon
1970 és 1980 között több mint 90 magyar filmet mutattak be a lengyel mozik. Közülük 25 film nem jutott el a széles közönséghez, csak az ún. Tanmozik (Kina Studyjne) vagy a Film Vitaklubok (Dyskusyjne Kluby Filmowe) kereteiben vetítették őket. A fiatal nézők számára a lengyel mozik két magyar animációs filmet mutattak be: Petőfi Sándor János Vitézét (rendező: Jankovics Marcell) és Fazekas Mihály Ludas Matyiját (rendező: Dargay Attila). Bár a Lengyelországban bemutatott magyar filmek száma jóval alacsonyabb volt a képernyőre került szovjet filmekénél, a többi szocialista országot figyelembe véve a magyar mozi igen népszerű volt.
A korszak rendezői közül nem fakuló hírnévnek örvendett Jancsó Miklós, aki olyan filmeket rendezett, mint az Égi bárány; a Szerelmem, Elektra; vagy a Magyar rapszódia. A magyar alkotók közül az ő alkotásairól beszélt legtöbbet a lengyel szak- és tömegsajtó.
Részlet Bogdan Zagroba Jancsó-komplexus c. cikkéből, „Film” 1977/24. sz. 20.o.
Forrás: filmopedia.org
A hetvenes évek további híres rendezői voltak többek között Kósa Ferenc (Hószakadás), Gaál István (Magasiskola), Szabó István (Budapesti mesék), Kovács András (A ménesgazda) vagy Mészáros Márta (Örökbefogadás). Hasonlóan a korábbi évtizedhez, a magyar filmek nem voltak túl népszerűek a széles közönség körében, a szakértők és a hozzáértő nézők azonban nagyra értékelték őket. A magyar filmek népszerűsítésében és terjesztésében nagy szerepet vállalt a Magyar Kulturális Intézet, amely a 70-es években a „Kwant” Film Vitaklubbal együtt szervezte az „Új magyar filmek – emberek múlttal” (1972), valamint az „Új magyar filmek – tegnap és ma” (1977) elnevezésű szemináriumokat. Ezeken a szemináriumokon olyan kiemelkedő magyar rendezők vendégeskedtek többek között, mint Jancsó Miklós, Kósa Ferenc, Kovács András vagy Szabó István.
Koprodukciók
Viszonylag kevés filmes alkotás jött létre a Lengyel és a Magyar Népköztársaság közötti koprodukció jegyében. Egyike ezen keveseknek a Kósa Ferenc rendezte Hószakadás 1974-ből, amelynek elkészítésében azonban a lengyel „Zespoły Filmowe” Filmgyártó Vállalat és a magyar Hunnia Játékfilmstúdió mellett részt vett a szlovák Koliba A.S. Filmstúdió és a bolgár Bojana Filmstúdió is. A lengyel szál nemcsak azért kiemelkedő ebben a háborús drámában, mert az egyik főhősnő egy lengyel ejtőernyős, hanem azért is mert ezt a szerepet a népszerű lengyel színésznő, Pola Raksa játszotta.
Magyarok a „Hószakadásról” „Film”, 1975/14. sz. 12-13.o.
Forrás: filmopedia.pl
A következő, már tisztán lengyel-magyar alkotás Mészáros Márta lélektani filmje, az Útközben, amelyet a lengyel „X” Filmstúdió és a magyar MAFILM Dialóg Filmstúdió közösen készített el. A filmben Barbara, egy Budapesten elő boldogtalan lengyel nő (Delphina Seyrig alakítja) sorsát ismerjük meg, aki úgy dönt hazatér Lengyelországba. A filmben több lengyel mellékszereplő is feltűnik, többek között Jan Nowicki, Beata Tyszkiewicz, Halina Winiarska Jerzy Radziwiłowicz és Jerzy Stuhr.
Ahogy a fent említett koprodukciók példáján is látszik gyakran szerepeltek lengyel színészek magyar alkotásokban. Különösen gyakran foglalkoztatta őket Mészáros Márta, aki tartós kapcsolatban állt Lengyelországgal. A rendezőnő több szerepet is Jan Nowickire bízott (a magánéletben is társak voltak), aki olyan filmekben szerepelt, mint a Kilenc hónap; Ők ketten; Olyan, mint otthon; Örökség. Pola Raksa két magyar filmben szerepelt: a már említett Hószakadásban (Kósa Ferenc), valamint Esztergályos Károly filmjében, az Oszlopos Simeonban. Az ismert lengyel színészek közül meg lehet említeni Maja Komorowskát, aki szerepelt Gyöngyössy Imre Várakozók, valamint Szabó István Budapesti mesék című filmjében. Érdemes megemlíteni, hogy két lengyel színész Jancsó Miklós filmjeiben is játszott: Anna Dymna a Magyar rapszódiában, Daniel Olbrychski pedig az Égi bárányban. További szerepeket kapott magyar filmekben többek között Lucyna Winnicka, Anna Chodakowska, Wojciech Siemion, Małgorzata Braunek.
Mészáros Márta Örökbefogadás és Jancsó Miklós Magyar rapszódia c. filmjeinek lengyel plakátjai
Forrás: polishpostershop.com és filmweb.pl
El kell ismerni, hogy a 70-es évek intenzív lengyel-magyar intézményi együttműködéséből igazából egyetlen valóban közös alkotás jött létre, az Útközben. A lengyel és magyar filmesek együttműködésének eredménye Wojciech Solarz és Lech Lorentowicz rendezésében A harmadik határ című lengyel sorozat is. A sorozat Adam Bahajda tátrai futárokról és a II. világháborús ellenállási mozgalmak szervezéséről szóló könyvét dolgozza fel. A sorozat elkészítéséhez egy magyar operatőrt és több magyar színészt is felkértek.
Érdekesség, hogy végül nem keszült el a Bem Józsefről szóló lengyel-magyar film, amelynek rendezői Jancsó Miklós és Andrzej Wajda lettek volna. A projekt bukása különösen érdekes, ha figyelembe vesszük, hogy a 70-es években nagyon népszerűek voltak a történelmi filmek.
A közös történelem és a lengyel-magyar barátság iránti érzelmek a lengyel és a magyar köztudatban is jelen vannak. Reménykedjünk, hogy a közös hősünkről szóló lengyel-magyar koprodukció egyszer még megvalósul.
Maria Jaworska
Foglalkozását tekintve mediterrán régész, a Varsói Egyetem Régészeti Tanszékének végzőse, doktorandusz a Varsói Egyetem Történelem Tanszékén. Számos régészeti feltáráson vett részt, Ptolemaiszban, Novaeben, és Aszparoszban. Szenvedélye a történelem népszerűsitése
IRODALOM
Horoszczak A., Rutkowski A.M., Film węgierski w Polsce, Warszawa 1981
Kardzis R., Topolski T. (red.), Złota era kina węgierskiego: lata 60. i 70., Kraków 2009
Szczutkowska J., Współpraca kulturalna Polski z Węgrami w dziedzinie kinematografii w latach siedemdziesiątych XX wieku, Studia z Dziejów Rosji i Europy Środkowo-Wschodniej 53, 1, 2018, s. 113-144