A lengyel zászló fehér és piros színei a Lengyel Királyság vörös mezőben fehér sast ábrázoló címeréből származnak. Ez a szimbólum különböző változatokban már legalább a 13. század elejétől a nagy-lengyelországi, kis-lengyelországi, mazóviai és sziléziai Piastok jelképe volt. Ennek tudatában még hihetetlenebbnek tűnik, hogy zászlónk 2019. augusztus 1-jén még csak a 100. születésnapját fogja ünnepelni.
Május 2. a Lengyel Köztársaság Zászlajának Napja. A 15 évvel ezelőtt, 2004-ben létrehozott emléknap célja a lengyel öntudat és a nemzeti szimbólumok népszerűsítése. Hivatalosan először a Novemberi Felkelés során használták a fehér és piros színeket. A középkorban ugyanis egyszerre több zászló is használatban volt. A fejedelmek és később a királyok is saját címereiket használták – ez gyakran vörös mezőben elhelyezett fehér sas volt, de nem mindig – csakúgy, mint a lovagság és az egyéb birtokok. Az uralkodók személyes szimbólumai fokozatosan váltak állami jelképekké, hogy aztán a Jagelló-korban elérjék leggazdagabb formájukat. Ez egy három egyforma szélességű posztósávon elhelyezett, öt mezőre osztott címerpajzs volt: egymással ellentétesen álló két-két Fehér Sas és Litván Lovag, középen egy ötödik, az uralkodó családi címerét ábrázoló pajzzsal – a Jagellók kettős keresztjével, Báthory István sárkányfogával vagy a Vasák gabonakévéjével. Ez az akkor nagyhatalomnak számító Köztársaság számára ugyanolyan jelentőségű jelkép volt, mint Szent István koronája a magyaroknak.
Szláv színek
A felosztás előtt, a XVIII. század vége felé a francia forradalom hatására az új francia zászlót, a trikolort, a fehér, piros és sötétkék színeket kezdték használni Lengyelországban is. Érdekesség, hogy ez a három szín az összes szláv nép közös színe – a pánszláv zászló színei –, és jelenleg a szláv államok (népek) többsége a fehér-piros-kék színek valamilyen kombinációját használja: Csehország, Horvátország, Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia, a Boszniai Szerb Köztársaság és a szorbok. Történelmileg a fehér-piros zászló azonban a csehek zászlaja, és a történelmi Csehország tartomány a mai napig használja. Déli szomszádaink állami zászlaján a kék szín csak Csehszlovákia létrejöttével egy időben jelenik meg, Csehszlovákia felbomlása után a kék szín Morvaországot jelöli. A három vízszintes sáv a zászlókon közép-európai sajátosság. Elég csak megnézni Magyarország, Románia, vagy Bulgária zászlaját...
A jelenlegi színek keletkezése
A fehér és a piros színt együtt kizárólag a 1791. május 3-i törvények első évfordulóján használták. Ekkor a hazafias érzelmeiket kimuatni kívánó hölgyek piros szalaggal átkötött fehér szoknyákban jelentek meg a parkokban vagy a szalonokban. Az urak pedig fehér-piros szalagokkal mentek ki az utcára. Nem véletlen tehát, hogy a Zászló Napját május 2-án, a május 3-i nemzeti ünnep előtt egy nappal ünnepeljük.
A köztársaság szétesése után Napóleon, az általa létrehozott, rövid életű Varsói Hercegségnek nemcsak alkotmányt adott, hanem a fehér-piros zászló is neki köszönhető. Ezekre a színekre hivatkozott a novemberi felkelés idején a Lengyel Királyság felkelő országgyűlésének törvénye is: „Az alsó- és a felsőház a Szejm Bizottságok kérelmeinek meghallgatása után, tekintettel az egységes, minden lengyelt összekötni hívatott jelképek megalkotásának igényére, a következőket határozta: 1.cikk: A nemzeti kokárda színei a Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség címerének színei, vagyis a fehér és a piros szín lesznek. 2. cikk: Minden lengyel, de főképpen minden lengyel katona, ezeket a kokárdákat ott köteles hordani, ahol korábban a katonai jelzéseket hordták. A megszálló hatalmak később tudatosan vagy könnyelműségből, de gyakran eltérő módon használták ezeket a színeket, leggyakrabban fordítva, piros-fehér sorrendben. 1916. május 3-án a demonstráló tömeg először vonult fel Varsóban fehér-piros zászlókkal, amelyeket már tömeges készítettek a varrodák. Így szolgálta az ipari forradalom a nemzeti ébredést.
A fehér-piros zászló 1919 után
A függetlenség visszaszerzése után már 1919. augusztus 1-jén a Szejm törvényben erősítette meg a fehér-piros zászlót. Az akkor meghatározott szélesség-hosszúság arány (5:8) a mai napig érvényes. Más arányok esetén nemzeti színekről beszélhetünk, de nem nemzeti zászlóról. A két világháború közötti időszakban egyidejűleg egy vörös alapon fehér sast ábrázoló zászló is használatban volt. Ez volt a köztársaság lobogója, amelyet az államfő, később az elnök használt. 1927-ben megváltozott a fehér sas megjelenése (a megváltozott címert Zygmunt Kamiński tervezte). Megváltozott maga a zászló is, amelyet kiegészítettek a tábornoki jelvényből és díszzsinórból álló szegéllyel.
Az 1919-es törvény bevezette a címerrel – fehér sas vörös mezőben – ellátott piros fehér zászlót is, amelyben a címer a felső fehér sávban jelenik meg. Ezt a zászlót szárazföldön csak küldöttségek és követségek zászalajaként használták, a tengeren viszont kereskedelmi zászlóként, a lófarkas verziót pedig a haditengerészet lobogója lett.
Zászló protokoll
Az állami zászló más zászlókkal való egyidejű megjelenítése esetén, a fehér-piros zászlót kiváltságos hely illeti meg. Ha például három zászlót helyezünk ki egymás mellé, a lengyel zászlónak középen kell lennie. Ha négy zászlónk van, a lengyel zászló a néző szemszögéből a baloldali első kell legyen. Ha öt zászlónk van, a lengyel zászlónak ismét középen a helye. Ha azonban hat vagy több zászlóról van szó, akkor az első és az utolsó zászlónak is a lengyel zászló kell lennie. Így rendelkezik a zászló protokoll, amelynek egy nagyon jó változatát dolgozta ki a belügyminisztérium megbízásából Alfred Znamierowski. Hasonló protokoll van érvényben az önkormányzatoknál is, ahol három zászló helyes sorrendje a következő: balról (szemből nézve) az első az adott önkormányzat (városi vagy megyei) zászlaja, a Lengyel Köztársaság zászlaja középen, jobbról pedig vagy a felsőbb szintű önkormányzat (megye vagy vajdaság) zászlaja, vagy az uniós zászló.
Karmazsin, amaránt, cinóber
Az évszázadok során többször megvátozott zászlónk vörös színének árnyalata. Eleinte karmazsinpiros volt, ennek a helyébe lépett a 19. században az amaránt. A szövetek festéséhez, amelyekből a Varsói Hercegség hadseregének ruháit varrták, a színezőanyagot feltehetőleg Franciaországból hozták. Ennek a Visztula vastartalmú vízével való keveredése után jött ki az amaránt szín. A függetlenség visszaszerzése után a piros szín ismét a karmazsin lett. 1927-ben ezt megváltoztatták cinóbervörösre, amely 1980-ig volt érvényben. Majd 1993-ban újra megváltozott a szín, amely igazából sosem volt tiszta címervörös.
Ezek nemcsak a mi színeink
A lengyel zászló nem az egyetlen zászló Európában, amely a fehér és a piros színekből áll. Ugyanezeket a színeket használja Csehország, Türingia, Tirol, Felső-Ausztria, valamint számos német város. Hasonló, de fordított sorrendű (piros-fehér) Indonézia és Monaco zászlaja. Frankfurt am Main város címerében vörös mezőben koronás fehér sast találunk, a zászló jobb oldalán pedig egy piros és egy fehér sávot. Érdemes végezetül hozzátenni, hogy a zászló ünnepét a világ több országában is megtartják, többek között az Egyesült Államokban, Mexikóban, Kanadában, Finnországban és Svédországban. Május 2. pedig a Polonia – a világ lengyelsége – és a külföldön élő lengyelek ünnepe is.
Robert Szydlik
A cikk szerzője heraldikus és önkormányzati képviselő, több tucat lengyelországi önkormányzat címerének, zászlójának és pecsétjének a megalkotója, több érem – többek között a Nyugat Keresztje és a Pro Bono Poloniae érem – tervezője. A belügyminisztérium Heraldikai Bizottságának és a Lengyel Nemzeti Bank Numizmatikai Tanácsának tagja.