Back to top
redakcja2 küldte be 06.03.2020 időpontban
A katyńi vérengzés 80. évfordulója
Historia

 


A katyńi vérengzés 80. évfordulója

2020. március 5-én 80 éve, hogy az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt Politikai Bizottsága – a Szovjetunió legfőbb politikai szerve – ülést tartott. Ezen az ülésen döntöttek a szovjetek kezében lévő lengyelek ezreinek – 14 700 tiszt és 11 000 civil – kivégzéséről. Az 1940 áprilisában és májusában végrehajtott tömeggyilkosságot nevezzük ma katyńi vérengzésnek.

1939. augusztus 23-án a III. Birodalom és a Szovjetunió megkötötte a Molotov–Ribbentrop-paktum (vagy Hitler–Sztálin-paktum) néven ismert megnemtámadási szerződést, amelynek titkos záradéka tartalmazta Kelet-Európa német és szovjet érdekszférákra történő felosztását. A terv megvalósítása keretében Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, szeptember 17-én pedig következett a szovjet agresszió. Ezzel bekövetkezett Lengyelország negyedik felosztása.

Nagyjából 250 ezren kerültek szovjet fogságba, közülük 18 ezer tiszt. Jelentős részük tartalékos tiszt volt, akik civilben különféle szellemi foglalkozásokat űztek: orvosok, ügyvédek, mérnökök, tanárok, hivatalnokok, földtulajdonosok voltak. A tisztek között voltak különböző felekezetű tábori papok is: katolikusok, pravoszlávok, protestánsok, és zsidók is. A nemzetközi egyezmények ellenére a tiszteket átadták az NKVD-nek, a szovjet biztonsági szervnek, amely a tiszteket egy speciálisan a lengyel foglyok számára létrehozott, az NKVD Hadifogoly Osztálya alá tartozó gyűjtőtáborban helyezte el. Ezek a táborok Kozelszkben – Szmolenszktől délkeletre –, Starobilszkben – Kelet-Ukrajnában – és Osztaskovban – Észak-Oroszországban – voltak.

A Politikai Bizottság fentebb említett ülésének 13. számú jegyzőkönyve tartalmazza az NKVD táboraiban és börtöneiben található minden lengyellel szemben – bár nem tartoztak a szovjet jog alá – alkalmazandó legszigorúbb büntetést. Egyetlen bűnük az volt, hogy lengyelek voltak. A dokumentumon négy jóváhagyó aláírás szerepel: Sztálin, Vorosilov, Molotov és Mikojan kézjegyei, valamint Kalinin és Kaganowicz titkárok szintén helyeslő megjegyzései.

Az NKVD a kivégzéseket pisztolyból leadott tarkólövésekkel hajtotta végre. A holtesteket titokban temették el a Katyń, Miednoje, Harkov és Kiev melletti erdőkben. A mai Fehéroroszország területéről származó áldozatok nyughelye ismeretlen, minden valószínűség szerint azonban a Kuropaty erdőben található Minszk északi szélén.

A történészek a mai napig vitatkoznak e mészárlás indítékain. Feltételezik, hogy Sztálin személyes bosszújáról van szó, amiért elveszítette a lengyel-szovjet háborút 1920-ban. A legvalószínűbb azonban hogy a két rémszervezet, a szovjet NKVD és a német Gestapo közös akciója volt a vérengzés, amelyet az 1939 és 1940 fordulóján tartott közös konferenciákon egyeztettek, és amelynek célja a lengyel nemzeti elit fizikai megsemmisítése volt. Léteznek források, amelyek arról tanúskodnak, hogy a kivégzéseken megfigyelőként német tisztek is jelen voltak.

A világ először 1943. április 11-én hallott a vérengzésről, amikor a Transocean német hírügynökség arról tudósított, hogy németek a katyńi erdőben lengyel tisztek sírjait fedezték fel. Két nappal később a Radio Berlin is leadta a hírt. A szovjetek azonnal elkezdték meghamisítani és eltitkolni az információkat a katyńi vérengzéssel kapcsolatban, amit a történészek „katyńi hazugságnak” neveznek. Csak 1990. április 13-án ismerte el a Szovjet Kommunista Párt akkori főtitkára, Mihail Gorbacsov, hogy a vérengzést az NKVD hajtotta végre. Azonban a katyńi mészárlás számos körülménye a mai napig nem tisztázott, és Vlagyimir Putyin Oroszországa meg is tesz mindent, hogy ez így maradjon.

2004. november 30-án a Nemzeti Emlékezet Intézete nyomozást indított a katyńi vérengzés ügyében. A vizsgálat megállapította, hogy a legalább 21 768 lengyel állampolgár sortűzzel végrehajtott tömeges kivégzése emberiség elleni bűncselekmény, annak is legsúlyosabb esete, azaz népirtás, ugyanis 1940. március 5-én a lengyel állampolgárok kivégzését azok nemzeti hovatartozása miatt rendelték el.   

Artur Kolęda

A szerző történész és publicista, a Nemzeti Emlékezet Intézete munkatársa.