Back to top
redakcja2 küldte be 20.02.2020 időpontban
Heti lapszemle a Visztula partjáról
Polityka


 

A soron következő választási kampány határozza meg a lengyel médiumok életritmusát, de a csetepaték között érdemes feljegyezni a lengyelek jelentős sikereit is – a sportban és a filmvilágban! Lássuk, miről írnak még az újságok.

 

Politika és nem csak

 

A „Dziennik Gazeta Prawna” („DGP”) az áremelkedés problémájával foglalkozik, amely egyre inkább a lengyelek zsebébe vág. „Az árak nyolc év óta most növekszenek a leggyorsabban” – tájékoztat a „DGP”, majd a későbbiekben közli, hogy ebben „nemcsak a dráguló élelmiszerek (különösen a hús) játszanak nagy szerepet, de a szemétszállítás és az áramszolgáltatás díjának növekedése is”. „Januárban az infláció 4,4 százalék volt, és ez – a közgazdászok meglepetésére – nemcsak a legmagasabb szint 2011 decembere óta, de azt a szintet is jóval meghaladja, amelyre a Lengyel Nemzeti Banknak kellene törekednie. Elméletileg a központi bank a kamatláb növelése révén közbeavatkozhatna, de nem hoz ilyen döntést, mert a gazdasági növekedés már így is lassul.  2019 utolsó negyedévében a gazdaság alig 0,2 százalékkal nőtt, és három év óta ez volt a legrosszabb így mért eredmény. Ráadásul a beérkező közvetlen külföldi tőkebefektetések tekintetében emellett már régóta nem volt ilyen gyenge a helyzet, mint 2019-ben” – közli a napilap.

Szintén a „DGP” hasábjain Magdalena Cedro arról ír, hogy rekordszámú képviseletet szereztek a lengyel tisztségviselők az uniós struktúrákban. „Lengyelországnak évek óta aránytalanul kevés tisztviselője van Brüsszelben. A hiány pótlására akkor nyílott esély, amikor a 2019 decemberétől hivatalban lévő Európai Bizottság elkezdte betölteni a pozíciókat. Mintegy 180 főről van szó, akik az új biztosokkal együtt költöztek be dolgozószobájukba” – írja a szerző. „Bár az Európai Bizottságban nem a nemzeti érdekeket intézik, nem titok, minden fővárosnak fontos, hogy a lehető legtöbb tisztviselőjét juttassa oda az európai döntéshozók füle közelébe. A DGP-nek nyilatkozó brüsszeli források szerint Lengyelország rekord eredményt ért el a mostani osztozkodásban. Az 27 biztosi kabinetbe összesen 23 lengyel került be. Ez majdnem kétszer annyi, mint öt évvel ezelőtt, amikor a biztosok csapataiban 12 lengyel tisztviselőt foglalkoztattak” – írja a továbbiakban Cedro.

A „Rzeczpospolita” hasábjain Jędrzej Bielecki és Rusłan Szoszyn viszont az április 10-ei ünnepségre való felkészülést vizsgálja. „A politikai naptár ezúttal rémesen alakul. Lech Kaczyński és a Tupoljev 95 többi utasa halálának 10., valamint a katyńi vérengzés 80. évfordulója éppen egy hónappal az elnökválasztás előtti időpontra esik” – kezdik elemzésüket az újságírók. „Ebben a helyzetben Andrzej Dudának kemény vezetőnek kell mutatkoznia, aki nem marad alul a Kremllel szemben. De személyesen is le kell rónia kegyeletét Szmolenszkben a lengyel tisztek és a repülőkatasztrófa áldozatai előtt” – fejti ki Bielecki és Szoszyn, egyúttal felhívják a figyelmet arra, hogy a helyzetet nem könnyíti meg az a nézeteltérés, amely az ünnepségre való felkészülés során alakult ki az Elnöki Kancellária és a Miniszterelnöki Kancellária között.

Szintén e napilap oldalain találjuk Marek Kozubal írását a „a Potockiak elrejtett gyűjteményéről”. „A németek által elrabolt páratlan numizmatikai gyűjteményt rögtön a háború után megtalálták. Azonban múzeumi pincékben van elrejtve” – közli az újságíró. „Andrzej Potocki gróf a II. világháború előtt impozáns numizmatikai gyűjteményt halmozott fel. 13-14 ezer tételből állt. A németek által a háború alatt elrabolt gyűjteményt sikerült visszaszerezni” – olvassuk a továbbiakban. Kozubal kifejti, nem tudni, pontosan mennyi érmét és érmet találtak meg, mert a varsói Nemzeti Múzeum hallgat ez ügyben, arra hivatkozva, hogy a Potockiak gyűjteményének ügye bíróság elé került.

 

Lengyelország kontra EU Bíróság a „Gazeta Polska” hetilapban

 

A „Gazeta Polskával” folytatott beszélgetés során dr. Przemysław Czarnek, alkotmányjogász és a Jog és Igazságosság parlamenti képviselője arról a nézeteltérésről beszél, amely a bírák fegyelmezéséről szóló törvény kapcsán merült fel az Európai Unió és Lengyelország között. A politikus kifejti, hogy a lengyel hatóságok a törvényességnek csak azokat az elveit hajtják végre, amelyekkel összhangban mindenki, aki megszegi őket vagy nem tartja be a törvényi előírásokat, felelősséggel tartozik. – Tehát azoknak a bíráknak, akik nem tartják be a törvényi előírásokat, kirívó módon megszegik a jogszabályokat, vagy kétségbe vonják az alkotmányos szervek jogszerűségét, fegyelmi felelősségre vonással kell számolniuk. Ezek a jogállamiság és a társadalmi igazságosság alapvető követelményei – hangsúlyozza dr. Czarnek. Az Európai Unió Bírósága és az Európai Bizottság ez ügyben mutatott aktivitását érintő kérdésre a politikus azt válaszolta: „Az uniós jogszabályokat tekintve az Európai Unió Bírósága ugyanezzel az erővel akár a brit királynő vagy az Egyesült Államok elnöke tevékenységét is befagyaszthatná. Nincs meg ehhez a legkisebb jogalapja sem, és engem mint jogászt vagy alkotmányjogászt nem érdekel, hogy mit tesz az Európai Unió Bírósága az Európai Bizottság abszurd indítványaira. Ez a szerv messze túllépi hatáskörét. Ismétlem: az európai bíróság ugyanúgy felfüggeszthetné Trump elnököt, sőt Ferenc pápát is. Csak éppen eredménytelenül”.

Szintén a „Gazeta Polska” hetilapban találunk írást az Európa keleti felén, a Belarusz és Oroszország között kialakult helyzetről. „A fehérorosz elnöknek szűkül a mozgástere. Az orosz infúzió nélkül a gazdaság összeomlik. A Kreml ezt tudja, és az olcsó szénhidrogénekért cserébe lassan-lassan be akarja kebelezni szomszédját. Lukasenka ellenáll, az egyetlen érve pedig a Nyugathoz való közeledés” – elemzi Minszk helyzetét Antoni Rybczyński. „Aljakszandr Lukasenka több mint negyed évszázada uralkodik Belaruszban. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb nyomást érez Moszkva részéről, amely arra törekszik, hogy ténylegesen bekebelezze nyugati szomszédját. 2019 decemberében a két elnök, Lukasenka i Putyin, egy lépésre volt attól, hogy »útitervet« írjon alá a közös államhoz vezető döntések konkrét időpontjaival együtt. Lukasenka ezt azonban ellenezte. A Kreml akkor bevetette a nyomásgyakorlás brutális eszközeit. Minszk számára a legfájdalmasabb a kőolajszállítások drasztikus csökkentése volt, hiszen a fehérorosz finomítókban az olcsó orosz olajból kinyert termékek piaci árakon történő európai értékesítése évek óta a legfontosabb pénzügyi injekciót jelenti Minszk költségvetése számára” – fejti ki az újságíró.

 

Gyűlölet az ellenzék kampányában

 

A „Sieci” hetilap a hasábjain az ellenzéki Polgári Platform (PO) jelöltjéről, Małgorzata Kidawa-Błońskáról ír, aki az Elnöki Palotáért folytatott küzdelemben gyűlöletbeszédet is igénybe veszi.

„Małgorzata Kidawa-Błońska még csak nem is szándékozik úgy tenni, mintha az Andrzej Duda (jelenlegi elnök és a választásokon elnökjelölt – a szerk.) találkozóin megjelenő provokátorok idegenek lennének a számára. A Puckban és Wejherowóban történtek után, ahol a PO elnökjelöltje előbb fogadta jelentésüket, majd szívélyesen összeölelkezett velük, már biztosan tudjuk, hogy nem csak passzív kedvezményezettje a gyűlöletkeltő módszereknek. (…) Szörnyű belegondolni, hová vezethet ez” – írja Marcin Wikło. A továbbiakban a szerző részletesen leírja, hogy a Puckban rendezett ünnepség alatt, a televíziós közvetítés közben a háttérben kellemetlen fütyülést és érthetetlen bekiabálásokat lehetett hallani. „A helyszínen lévő személyek beszámolói megdöbbentőek voltak. A kikötő másik oldalán összegyűlt egy csoport a Demokráciavédő Bizottság (a Jog és Igazságosság hatalma ellen agresszívan tiltakozó társadalmi mozgalom – a szerk.) zászlaival. Jól felkészültek a zavargásokra, hangos sípokkal és szolid kihangosítással rendelkeztek. Nem tartotta őket vissza az, hogy az elnök a koncentrációs táborok áldozataira emlékezett, a hangszórókból áradt a gyűlölet. (...) Később ugyanez történt Wejherowóban. (...) A pillanatnyi elmélyülés helyett füttyök és kiabálások” – fejezi be beszámolóját Wikło.

 

A „Do Rzeczy” a konzervatívok győzelméről

 

A „Do Rzeczy” hetilap új számának címlapján szereplő írásában viszont Krystian Kratiuk elemzi Ferenc pápa legutóbbi apostoli buzdítását. „A progresszív püspökök nyomatékos kérelmei ellenére Ferenc pápa nem szüntette meg a papi cölibátust. Vajon a »Querida Amazonia« apostoli buzdítás szövege másképp hangzott volna, ha nem lett volna kivételesen erős ellenállás az Egyház kebelén belül?” – kérdezi az újságíró. „Mit írt hát Ferenc pápa a cölibátusról apostoli buzdításában? Hát…semmit. Persze, meglehetősen nagy teret szentelt a papi hivatás és »a szolgálat inkulturációja« kérdésének, a „Querida Amazonia” bizonyos részei pedig egyenesen úgy is értelmezhetőek, hogy a cölibátus megszüntetését kívánóknak szólnak. Így például a 90. pontban ezt olvassuk: »Ez a sürgető szükség arra késztet, hogy minden püspököt, főleg Latin-Amerikában, arra ösztökéljek, ne csak terjessze a papi hivatásért való imát, hanem legyen bőkezűbb is, és azokat, akik missziós elhivatást éreznek, irányítsa úgy, hogy Amazóniát válasszák«, vagyis az amazóniai népekhez való eljutás területi nehézségeinek megoldására vonatkozó kérésre válaszul a pápa azt sugallja, hogy dolgozzanak az új papi felszenteléseken és buzgóbban irányítsák a misszionáriusokat ezekre a területekre. Ezt minden bizonnyal így értelmezik a konzervatívok” – írja a továbbiakban Kratiuk.

Kamila Baranowska a hetilap hasábjain viszont az újraválasztásáért küzdő politikus, Andrzej Duda elnökválasztási kampányáról ír. „Öt évvel ezelőtt Andrzej Duda erőssége a hatékonyan és gördülékenyen működő stáb volt. Az elnök választási sikere nagymértékben attól fog függeni, vajon a jelenlegi is ilyen összecsiszolt csapat lesz-e” – fejti ki az újságírónő. „A stáb tagjai azonban felhívják a figyelmet arra, hogy nincs értelme összehasonlítani a jelenlegi kampányt a 2015-össel, mert az akkori Andrzej Duda más jelölt volt, mint a jelenlegi. Ma nem kell a jelölt ismertségének és elnöki alkalmasságának felépítésére összpontosítani, mert Andrzej Duda mindezekkel már rendelkezik. A stáb feladata inkább az, hogy megmutassa, egyetlen más jelölt sem tud semmi jobbat ajánlani” – olvassuk a továbbiakban.

Szintén a „Do Rzeczy” új számában található cikk Katarzyna Łaskáról, a lengyel énekesnőről, musical és szinkronszínésznőről, aki az idén az Oscar-átadási gálán énekelt. „Amikor felvette a telefont, amelyben meghívták az Oscar-gálára, abban sem volt biztos, van-e érvényes útlevele.  Katarzyna Łaska annak köszönhetően énekelt a Dolby Theatre színpadán, hogy kölcsönadta hangját a »Jégvarázs« című animációs film hősnőjének” – olvassuk. „Katarzyna Łaska, bár nem szerepel színes képeslapokban, nem pózol fali plakátokon, 25 éve fellép a színpadon. A roma zenei színház sztárja volt. (…) Néhány éven keresztül együtt dolgozott Jon Lorddal, a Deep Purple egykori zenészével, akivel több tucat koncertet adott a világ színpadain” – írja Agnieszka Niewińska Łaskáról, akit Lengyelországban a gyerekek és a szülők többsége mégis csak a „Jégvarázs” című filmből ismer.

 

„Newsweek”: Játszma Hollywoodért

 

– Amióta az eszemet tudom, filmeket akartam csinálni. Animációval azért kezdtem foglalkozni, mert kamerához nem jutottam hozzá, viszont volt számítógépem – mondja a „Newsweekkel” folytatott beszélgetésben Tomasz Bagiński rajzművész, animátor és rendező. Jacek Tomczuk leírja, hogy „Bagiński az animációval kezdte, de a legutóbbi 12 év során a színészi meseszövésre vonatkozó ötleteivel igyekezett felkelteni a hollywoodi stúdiók figyelmét, tapasztalatokat és kapcsolatokat gyűjtött”. A munka kifizetődött, és a Netflix bizalmat szavazott Bagińskinak, és ő lett a „Vaják” című sorozat végrehajtó producere. A sorozat pedig, amely Andrzej Sapkowski fantasy regényén alapul, jelenleg a világon a legszívesebben nézett produkció az összes streamingelési platform közül. Bagiński arra a kérdésre, vajon 12 évvel az után, hogy megkezdte a „Vaják” megfilmesítésére irányuló igyekezetét, érzett-e örömet a sorozat premierjén, kijelentette: „Nem éreztem kirobbanó örömet, de klassz dolog, hogy sikerült”. Jelenleg London mellett a sorozat második évadján dolgoznak.

 

A „Gość Niedzielny” az idősekről

 

„Az idősek a jövő” – igyekszik meggyőzni az olvasót a „Gość Niedzielny” katolikus hetilap hasábjain Franciszek Kucharczak. „30 év múlva a 65 év feletti személyek száma megduplázódik.  Gond? Nem. Az idős emberek gazdagságot jelentenek” – fejti ki az újságíró. „Azt mondják, a nyugdíj több embert megöl, mint a munka. A valóságban az idős korral összefüggő magány, a kapcsolatok megszakadása, az elhagyatottság érzése és az életcél hiánya öl. Muszáj, hogy így legyen? – kérdezi a továbbiakban Kucharczak, és leírja, hogyan válaszol ezekre a kérdésekre az egyik plébánia. „Gyakran elég az embereket motiválni, inspirálni, és kiderül, hogy a hanyatlás új kezdet lehet, tele energiával és örömmel. Erre a helyzetre példa a szent Karolina plébánia Tychy városában. 30 éve létezik ott egy közösség, amelyben az idős emberek kapcsolatokra lelhetnek és ráébredhetnek saját lehetőségeikre. Ha szükséges, segítséget kaphatnak, de maguk is segítséget nyújthatnak. A legrégebben az idősek klubja működik a plébánián. Jelenleg 80 főből áll. A tagok minden hétfőn a szentmise után egy kávézóban találkoznak. Állandó helyük van az asztaloknál, egy-egy asztalnál nyolcan ülnek. Teáznak, beszélgetnek, eszmét cserélnek. Később közel egyórás találkozóra kerül sor meghívott vendéggel, például orvossal, pszichológussal vagy tisztviselővel. Vannak a liturgiával kapcsolatos foglalkozások is, éneklés, majd az egész imával zárul” – olvassuk.

 

A „Tygodnik Powszechny” a lengyel síugrókról

 

A „Tygodnik Powszechny” címlapra került cikkében a síugrásról olvashatunk, amely sok lengyel számára nemzeti sporttá vált. „Lengyelországban a síugrás húsz év óta mozgó ünnep és nemzeti saga. Úgy mutat be bennünket saját magunknak, ahogy máskülönben nem szánnánk rá magunkat. Felemelő és örömteli drámában” – írja az újság hasábjain Dariusz Kosiński. „Ez az egyik legfurcsább sportág. Évente néhány hónapon keresztül pár tucatnyi különleges testalkatú fiatalember csoportja utazgat Európában és Ázsiában, hogy hetente kétszer fitogtassa a tudását a külön a számukra épített költséges, a környezetbe brutálisan beavatkozó létesítményekben, amelyek ezeken a napokon kívül szinte kihasználatlanul állnak – festi le a helyzetet a szerző, és emlékeztet arra, hogyan kezdődött a lengyelek síugrás iránti szenvedélye. „A lengyel síugrás nem mindennapi jelensége annak az Adam Małysznak, a szerény tetőfedőnek a hihetetlen történetével együtt vette kezdetét, aki nemzeti hőssé, »a Visztula parti sassá« vált. Małysz nagyon hosszú ideig átlagos versenyző volt, sőt, az átlagosnál rosszabb. Csak a múlt század végén állt be a változás, amikor megváltoztatta edzési módszereit és együtt kezdett dolgozni Jan Blecharz pszichológussal és Jerzy Żołądź fiziológussal. De a szezon ritmusa és néhány véletlen (egyebek között a szezon elején törölt versenyek) következtében a változás hatásai csak az új évezred legelején robbantak be” – fejti ki Kosiński.

 

Készítette: Zofia Magdziak