Heti lapszemle a Visztula partjáról
A lengyel médiumokat az igazságszolgáltatás reformjával kapcsolatos tiltakozások, valamint a Varsó és Brüsszel közötti nézeteltérések foglalkoztatják. Ebben a kavarodásban a kezdődő elnökválasztási kampány és az influenzajárvány háttérbe szorul.
Politika és nem csak
A szakértők figyelmeztetnek: a kínai vírusnál nagyobb problémának bizonyulhat az influenzás megbetegedések közelgő tetőzése. Lengyelországban az év eleje óta már tízen haltak meg influenzában – hívja fel a figyelmet mai számának első oldalán a „Dziennik Gazeta Prawna” („DGP”). A „DGP” tudósítása szerint a Nemzeti Közegészségügyi Intézet Állami Higiéniai Állomásának adataiból az derül ki, hogy Lengyelországban január utolsó hetében több mint 204 ezer fő betegedett meg influenzában. „Összehasonlításképpen egy héttel korábban 127 ezer, az új esztendő első hetében pedig 89 ezer volt a megbetegedések száma. Februárban még több lehet” – írja Patrycja Otto és Klara Klinger. Az influenza komoly gondot okoz Lengyelország szomszédjainál is – Csehországban és Ukrajnában már kihirdették a járványt – számolnak be az újságírónők, és hozzáteszik: „A munkavállaló ukránok továbbra is áramlanak Lengyelországba. Csehország viszont egyre népszerűbb a lengyel síelők körében, a téli szünet idején pedig nő a kockázata annak, hogy a betegséget áthurcolják Lengyelországba”.
Néhány oldallal arrébb Krzysztof Śmietana azokról a politikusokról ír, akik „azt ígérik, hogy a tranzitutakat a városokon kívülre helyezik”. „A kormány 28 milliárd złotyt akar kigazdálkodni 100 olyan elkerülő útra, amely eddig nem szerepelt a tervekben. A többségüknek arra van esélye, hogy még az évtized vége előtt megvalósul” – írja a szerző. „A miniszter, (az infrastruktúráért felelős – a szerk.) Andrzej Adamczyk elismeri, hogy a száz elkerülő útvonal programját a kormánynak még jóvá kell hagynia. A tárca előrejelzése szerint erre csak júliusban vagy augusztusban kerülhet sor, mert korábban el kell végezni a környezeti hatás stratégiai értékelését, amelyet törvény ír elő. Ha egy évtized alatt sikerülne száz útpályát megvalósítani, az gyorsítást jelentene. A legutóbbi 12 év során (2007-2019 között) a hazai úthálózatban 63 elkerülő utat sikerült megépíteni” – zárja beszámolóját az újságíró.
Szintén a „Dziennik Gazeta Prawna” hasábjain található Michał Potockinak a Belarusz és Oroszország közötti „energetikai” tárgyalásokról szóló írása. „Az orosz gázt az idén 1000 köbméterenként 127 dolláros áron, vagyis a tavalyi tarifa szerint kapja Belarusz (…). Ez kevesebb, mint amit kezdetben az oroszok javasoltak – Lukasenkának az Eho Moszkvinak adott decemberi interjúban elhangzott szavai szerint az oroszok 152 dollárt akartak. Ugyanakkor azonban Minszk a maximum változatban azt követelte, hogy az árat hozzák egy szintre azzal, amennyiért a Fehéroroszországgal határos szmolenszki körzet kapja a nyersanyagot (kb. 70 dollár), vagy a kompromisszumos változatban – csökkentsék a felével a különbséget kb. 100 dollárra. Az oroszok még keményebb feltételeket diktáltak a fehéroroszoknak a kőolaj esetében” – írja a szerző. Potocki beszámolója szerint azonban Szocsiban (ahol sor került Vlagyimir Putyin és Aljakszandr Łukasenka találkozójára) abban állapodtak meg, hogy semmilyen árcsökkentés nem lesz, és a kőolaj piaci árakon jut el Belaruszba. „Azok a kemény feltételek, amelyeket a Kreml diktált a szubtrópusi üdülőhelyen, a 2014-es téli olimpia helyszínén, egyúttal arra utalnak, hogy Minszk továbbra sem egyezik bele az elmélyített integrációra vonatkozó javaslatokba” – fejti ki Potocki.
A „Gazeta Wyborcza” új számában arról ír, milyen a viszonya a lengyeleknek az Észak-atlanti Szövetség (NATO) iránt. „A lengyelek jó kapcsolatokat akarnak az amerikaiakkal, de az oroszokkal is. A többség pedig egyáltalán nem szeretne más NATO-tagország segítségére sietni, ha Oroszország megtámadná” – írja Michał Kokot a washingtoni think tank, a Pew Research által megrendelt felmérés eredményei alapján. A közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy a lengyelek lelkes hívei a NATO-tagságnak. „Az Észak-atlanti Szövetségről Lengyelországban kedvezően nyilatkozott a megkérdezettek 82 százaléka, ebben a vonatkozásban a második helyre a litvánok kerültek (77 százalék), megelőzve a hollandokat (72 százalék) és a kanadaiakat (66 százalék). (...) A NATO kedvező megítélése azonban nem mindig jelenti a katonai részvétel kinyilvánítását. A Pew megvizsgálta, vajon az egyes országok lakosai készek-e beleegyezni, hogy saját hadseregük segítségére siessen egy megtámadott szövetségesnek, ha például Oroszország a támadó fél” – folytatja elemzését Kokot. „Bár a megkérdezett lengyelek többsége (51 százalék) szükségesnek tartja a katonai beavatkozást a megtámadott szövetséges védelme érdekében, ez az arány csökken, ha felmerül az a kérdés, vajon készek-e saját hadseregüket segítségül küldeni” – teszi hozzá az újságíró.
A „Rzeczpospolita” az Elnöki Palotáért folyó küzdelem frontvonaláról származó beszámolóval nyitja számát. A napilap megbízásából készült közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy Andrzej Duda elnöknek az újraválasztásért folyó küzdelmében egyelőre nincsenek erős vetélytársai. Duda elnök továbbra is az elnökválasztási ranglista élén áll 43,7 százalékos támogatottsággal, amely némileg alacsonyabb, mint egy hónappal ezelőtt. 6 százalékpontot nyert viszont ellenfele, a Polgári Koalíció jelöltje, Małgorzata Kidawa-Błońska. Dobogóra került a független jelöltként induló Szymon Hołownia is 8,1 százalékkal – mutatja a felmérés, amely szerint egy esetleges második fordulóban Andrzej Duda szintén gond nélkül győzne.
A továbbiakban a „Rzeczpospolita” „az Európa központjába szóló belépőről” ír, amelyet a brexit jelent Lengyelország számára. „Lengyelország töltheti ki legjobban azt az űrt, amelyet Nagy-Britannia hagy maga után az Unióban. És segíthet megtörni a Brüsszelben uralkodó bénultságot” – írja Jędrzej Bielecki. „Országunknak ugyan ötször kisebb a gazdasága, mint az Egyesült Királyságé, nincs atomfegyvere, sem állandó biztonsági tanácsi helye az ENSZ-ben, sem pénzügyi világközpontja, sem világnyelve. De egyszerűen nincs jobb jelölt arra, hogy legalább részben átvegye a britek helyét a mai Unióban” – fejti ki az újságíró Emmanuel Macron francia elnök múlt heti lengyelországi látogatását elemezve.
A „Do Rzeczy” a „neomarxisták offenzívájáról”
A „Do Rzeczy” hetilap címlapon induló írásában Piotr Semka bemutatja, hogyan írja újra a lengyel baloldal saját országa történelmét. „A baloldal – az Adrian Zandberg-féle új (a RAZEM /EGYÜTT/ párt vezetője – a szerk.) és a Włodzimierz Czarzasty-féle régi (a Demokratikus Baloldali Szövetség vezetője – a szerk.) – érzékeny arra, hogy fasizáló tartalmak ne ismétlődjenek meg valamiképp a közéleti térben, mert úgy véli, ez azzal fenyeget, hogy visszatérnek a II. világháború gaztettei. A másik irányba ez nem működik. A baloldal nem lát semmi nyugtalanítót a saját formációja múltjában” – fejti ki az újságíró. Semka a továbbiakban rámutat arra, hogy az új baloldal (amely négy év szünet után újra jelen van a parlamentben) „úgy véli, hogy sok sztereotípiát újra lehet melegíteni”. „Az ausztráliai erdőtüzekért a kapitalizmust vádolni. Szemet hunyni a forradalmi erőszak Marx műveiben fellelhető dicsőítése felett, és úgy vélni, hogy a marxizmusnak semmi köze nem volt a szovjet birodalom gaztetteihez” – írja a továbbiakban Semka.
Ugyanebben a témában Maciej Pieczyński elemzi az Európában folyó ideológiai harc másik dimenzióját. „A kultúrmarxizmus diadalmaskodik Nyugaton. Békésen éri el azt, amit a szovjet kommunisták nem voltak képesek erőszakkal meghódítani” – fejti ki az újságíró. „Még nem is olyan régen a marxizmust főleg a szovjet kommunizmussal társították. Azokat, akik folytonosságot észleltek a bolsevik totalitarizmus és a tolerancia jelszavaival kardoskodó nyugat-európai »világnézeti baloldal« között, megbocsátó mosollyal összeesküvés-elméletek gyártóiként vagy olyan jobboldali radikálisokként kezeltek, akik megpróbálják befeketíteni politikai ellenfeleiket. Ugyanakkor egy bizonyos idő óta azok a jelenségek, amelyeket olyan fogalmakkal határoznak meg, mint »neomarxizmus«, »antikultúra« vagy »kultúrmarxizmus«, egyre észrevehetőbbé válnak, egyre bátrabban definiálják, értékelik és bírálják őket. Egyre egyetemesebb az a tudat, hogy a Szovjetunió 1991-es bukása semmilyen mértékben nem jelentette a kommunizmus végét” – írja Pieczyński.
Szintén a „Do Rzeczy” hasábjain találunk interjút Jarosław Gowin miniszterelnök-helyettessel, tudományos és felsőoktatási miniszterrel. A Marcin Makowskival folytatott beszélgetés során a politikus elemzi az igazságügyi reformmal összefüggő konfliktus új felvonását, a bírák fegyelmezését szabályozó törvénnyel kapcsolatos nézeteltérést. – Mondjuk ki világosan: egyetlen állam sem engedheti meg, hogy a bírák egy része megkérdőjelezze más bírák kinevezésének törvényességét! Nem szabad megengedni, hogy megbénítsák a Legfelső Bíróság I. elnökének megválasztását. Éppen ezen két szempont miatt tartom az új jogszabályi előírásokat nélkülözhetetlennek az állampolgárok jogbiztonsága számára. Ami a törvénymódosítással érintett egyéb kérdéseket illeti, a párbeszéd több hónapos folyamata vár ránk. Számolni kell ez Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága döntéseivel, ezért olyan csatornára van szükségünk, amely biztosítja a minimális kommunikációt a jogásztársadalom és a kormánytábor között – fejti ki Gowin, dicsérve az ún. kerekasztalra vonatkozó legutóbbi kezdeményezést, amely arra hivatott, hogy megállapodást érjen el a reform kérdésében. – Tisztában vagyok azzal, hogy az elnökválasztási kampány idején a kompromisszumkeresés – finoman szólva – kivételesen nehéz. De a választás után – amelyet, remélem, Andrzej Duda nyer meg – az érzelmek némiképp lecsillapodnak, és valamilyen tere nyílik a megbeszéléseknek – hangsúlyozza a továbbiakban Gowin.
„Sieci”: Vajon eltűnik Lengyelország?
A „Sieci” hetilap Lengyelország demográfiai gondjáról ír, amely azonban nem köti össze a politikusokat, hanem a pártok közötti nézeteltéréseket táplálja. „Országos méretű komoly gonddal van dolgunk. Emiatt azt lehetne várni, hogy kikerül a politikai viták köréből, mert mindannyiunkat érint. De ez nem így van. A rossz demográfiai adatok ürügyül szolgáltak az ellenzék nagy része számára, hogy megkérdőjelezze az 500+ programot (a családok gyermeknevelését támogató állami program – a szerk.), amely eddig az egyetlen tényleges kísérlet volt a kedvezőtlen folyamatok feltartóztatására” – fejti ki Konrad Kołodziejski, és riasztó lengyelországi adatokat idéz. „A GUS (a Központi Statisztikai Hivatal) legutóbbi közlése szerint Lengyelország népessége 2019 végén 38,38 millió fő volt, s ez 28 ezer fős csökkenést jelent 2018-hoz viszonyítva. Ha ez a tendencia fennmarad, Lengyelországot lassú elnéptelenedés fenyegeti” – mutat rá az újságíró. Majd Kołodziejski kifejti, hogy „az ellenzék ideológiailag legradikálisabb részének saját receptje van a demográfiai válságra”. „Ez a bevándorlás. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a csata nemcsak Lengyelország népességéért, hanem a népesség összetételéért is folyik. Főleg, hogy a magasabb lengyelországi életszínvonal nemcsak elősegíti a termékenységi arányt, hanem arra ösztönzi a külföldieket, hogy nálunk telepedjenek le” – mutat rá a szerző.
Szintén a „Sieci” hasábjain a szent II. János Pál és Ferenc pápa közötti különbségekről és hasonlóságokról szóló írás található. „A Vatikán nagyon komolyan készül a lengyel pápa születésének századik évfordulójára. Május 17-én a római Szent Péter téren hálaadó szentmisét tartanak II. János Pál lelki üdvéért, amelyet maga Ferenc pápa fog celebrálni” – írja Grzegorz Górny. Az újságíró kifejti, hogy az utóbbi néhány évben a Vatikánban olyan hangokat hallani, hogy „vége a Wojtyła-korszaknak” (II. János Pál pápa, Karol Wojtyła – a szerk.) és kezdődik a „Bergoglio-korszak” (Ferenc pápa, Jorge Mario Bergoglio – a szerk.). „Egyfelől ez az állítás nyilvánvaló, hiszen II. János Pál pápasága már a múlté, a Vatikánban pedig Ferenc pápa tölti be hivatalát. Másfelől e szavaknak egy kicsit más jelentésük volt: azt hangsúlyozták, hogy megszakadt a folytonosság a lengyel és az argentin pápa tanításai között. Az utóbbi reformjainak hívei gyakran beszéltek »Ferenc forradalmáról«, szembeállítva azt az elődök megcsontosodott pápaságával. A nyilvános szóhasználatba bekerült még az Egyház »dewojtylizációjának« fogalma is, vagyis az Egyház tanításainak a II. János Pál pápa által kibontakoztatott szálaktól történő megtisztítása. (…) Karol Wojtyła születésének századik évfordulója alkalmat nyújt ennek a tendenciának a visszafordítására” – teszi hozzá Górny.
A lengyel légierő új korszaka
A „Gazeta Polska” legújabb számában azokról a légierőre fordított befektetésekről olvashatunk, amelyekről a lengyel kormány döntött. „Dęblinben megállapodást írtak alá 32 amerikai F-35A többfunkciós, ötödik generációs repülőgépnek a lengyel légierő számára történő beszerzéséről. A szerződés előirányozza a logisztikai támogatást és a kiképzést is, értéke pedig 4,6 milliárd dollár. Az első vadászgépeket 2024-ben adják át Lengyelországnak” – közöl beszámolót az újság, és idézi Andrzej Duda elnöknek a szerződés ünnepélyes aláírásán elhangzott szavait. – Csatlakozunk az F-35-ösök, a legújabb generációs repülőgépek családjához, amelyek a védelmi és harci képességek teljesen új korszakába röpítik a légierőt – mondta az elnök.
„Az F-35-ös vadászgépek beszerzése, a Patriot rakétarendszer megvásárlásáról szóló szerződés mellett, egyike történelmünk két legfontosabb fegyverzetvásárlási szerződésének. A néhány nappal ezelőtt aláírt szerződésnek köszönhetően hazánk tagjává válik azon országok elit csoportjának, amelyek ötödik generációs repülőgépekkel rendelkeznek. Miután hosszú évekig elöregedett és a korszerű harcmezőre alkalmatlan (még a szovjet időkre emlékező MiG-29-es és Szu-22-es) vadászgépeket használtunk, Lengyelország hamarosan a világ legjobb vadászgépeinek birtokosaként egy dobbantással csatlakozik az égbolton zajló játékhoz” – olvassuk a továbbiakban.
Disco polo a szalonokban
Címlapsztorijában viszont a „Wprost” hetilap a sajátosan lengyel popzenei stílus, a disco polo nem mindennapi jelenségéről ír, a műfajéról, amely „visszatért, és második fiatalságát éli”. „Nem vetettek véget neki a divatok, az irányzatok, sem a külföldi előadók. Ez a zene mindent túlél” – írja Judyta Sierakowska szociológus, kitérve a műfaj egyik sztárjára. „Zenek Martyniuk nem mindennapi jelenség. Fenomenális jelenség. A másik ilyen maga a disco polo műfaja. Nincs Lengyelországban még egy ilyen jelenség, amelyet éveken keresztül ennyire félreállítottak volna, ennyire semmibe vettek volna, és mégis ennyire népszerű. Egyenesen páratlan méretű társadalmi jelenség, alighanem a legérdekesebb, amely a legutóbbi néhány évtizedben felbukkant” – írja Sierakowska. „Egyetlen szomszédos ország sem hozott létre ilyen független tánczenei színteret, mint mi. A disco polo műfajnak a kezdetektől, vagyis a 90-es évektől fogva megvannak a saját szakosodott hanglemezcégei, műsorai, rajongói klubjai, diszkói, sajtója. A disco polo – ahogy az első gondolattársításban felmerül – nemcsak giccs és silány szintetizátorzene, hanem elsősorban kultúrjelenség, amely sokat árul el rólunk. Sok mindent jelent: lengyel kisvárosi ünnepségeket, falusi búcsúkat, lovasnapokat, malacnapokat, krumplinapokat, epernapokat, de szintén hatalmas diszkókat az egykori állami gazdasági csarnokokban, sokezres rendezvényeket a Nemzeti Stadionban és juvenáliákat” – teszi hozzá a szerző.
A hetilapban interjút is találunk Małgorzata Kidawa-Błońskával, a legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform (PO) elnökjelöltjével. Kidawa-Błońska a „Wprost” hetilappal folytatott beszélgetésben szembeszáll egyebek között azzal a véleménnyel, hogy a párt, amelynek jelöltjeként indul, veszít az erejéből.
– Amióta a PO-ban vagyok (a Polgári Platform a Polgári Koalíció része – a szerk.), állandóan ezt hallom. Pedig a kezdetektől fogva ott vagyok. Nem hanyatló, hanem érett párt vagyunk, hiányzik belőlünk az új formációk frissessége, de alighanem jól is van ez így. A demokráciának szüksége van állandó elemekre, ez nem szupermarket, ahol az új árut a még újabb üldözi. Vannak tapasztalataink és választóink, van irántunk bizalom, és vannak ötleteink. Természetesen egy kicsit más párt vagyunk, mint kezdetben, változunk, mert változik a valóság. Állandóan dolgoznunk kell az önazonosságunkon, de kitartunk középen, vagyis ott, ahol a legjobb hely van, hogy párbeszédet folytassunk az összes szélsőséggel és betemessük az árkokat. Ez fontos – fejti ki a politikus. Az elnökjelölt az interjúban nem fukarkodik a jelenlegi elnök, Andrzej Duda bírálatával, aki megküzd vele az Elnöki Palotáért. – Nem olyan népszerű, mint ahogy a közvélekedés tartja. (...) Elsősorban pedig azért népszerű, mert az emberek magunkfajtának érzik őt: ugyanazokat a hibákat követi el, ugyanazokat a vicceket meséli, mint a lengyelek egy része. Játékos elnök. Az embereknek, főleg a kisebb településekről, nincsenek mellette kisebbségi érzéseik. Táncol. eszik, mulat, mint a szomszéd legény – ad leírást az elnökről Kidawa-Błońska.
Készítette: Zofia Magdziak