Mindszenty József bíboros a budapesti nemzeti felkelés során szabadult ki. Egy honvédcsapatból jött magyar hazafiak léptek be a börtöncellájába. A parancsnok kijelentette: „A hercegprímás szabad.” Mindszenty megáldotta a tiszteket. 1956. október 31-én a magyar prímás a felkelő csapatok kísérte járműben jelent meg a fővárosban. Kisvárosokon és falvakon keresztül utazott át. Szeretettel fogadták mindenütt. A fogadását a templomok harangja és a számtalan bedobott virág kísérte.

Nagy Imre új kommunista kormánya rehabilitálta a prímást. Jókívánságokkal számos távirat jött a világból. XII. Pius pápa szintén elküldte az üzenetet. A szabadsága első napján a bíboros számos küldöttséget fogadott, többek között a püspökségtől, a különféle katolikus körökből, valamint az új hatóságok képviselőit.

November 3-án Mindszenty a Parlament épületéből szózatot intézett a magyar nemzethez. Elmondta, hogy honfitársai „az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarnak élni”. Reményét fejezte ki, hogy a szovjet hadsereg kivonul Magyarország területéről. A magyar nemzet számára – mondta – „új, visszaélésmentes választás szükséges”.

Másnap elkezdődött a szovjet hadsereg második inváziója. A Parlamentet körülvették. Mindszenty prímás az utolsó pillanatban elhagyta az épületet. Csodával határos módon eljutott a legközelebbi diplomáciai képviselethez, az Egyesült Államok nagykövetségéhez. Washington megadta a magyar prímásnak a menedéket.

A szovjet beavatkozás eredményeként mintegy háromezer felkelő és civil halt meg. Körülbelül kétezret vitték Oroszország belsejébe. 150 ezer embert tartóztattak le és több mint 200 ezernek el kellett hagynia az országot. Kádár Jánossal az élén az új kommunista hatóságok Nagy Imrét halálra ítélték. A kommunista elnyomás a következő években is folytatódott, több mint 16 ezer embert ítéltek el, közülük 600-at halálra.

A legnagyobb segítség Magyarország részére Lengyelországból jött. A lengyelek több segítséget nyújtottak a harcoló magyaroknak, mint bármely más ország. Magyar zászlókat tűzték ki Lengyelországban. Számos városban zajlottak a támogató demonstrációk. A szolidaritás legszembetűnőbb kifejezése a véradási akció volt. A véradó állomások nem voltak képesek kiszolgálni mindenkit. Összesen 800 ezer liter vért adományoztak. Több mint 11 ezer önkéntes véradó jelentkezett. 44 tonna gyógyszert küldtek Magyarországra. A kommunista hatóságok által tolerált segítséget alulról, társadalmilag szervezték. Sajnos a jaltai rendszerben, amely a közép-európai országoktól elvette a függetlenségét, a magyar szabadság álma nem valósulhatott meg.

1955-ben Stefan Wyszyński prímást egy másik bebörtönzési helyre szállították, Lengyelország délkeleti peremterületére, Komańczába. A bíboros tisztában volt azzal, hogy ugyanazt az utat követi, mint János Kázmér király Andrzej Leszczyński prímás társaságában háromszáz évvel ezelőtt, a „svéd özönvíz” során, hogy 1656. április 1-jén királyi fogadalmat tegyen a Lembergi székesegyházban. Stefan Wyszyński akkor döntött úgy, hogy a következő évben, az esemény 300. évfordulóján, elkészül a megújított nemzeti eskü szövege. 1956. augusztus 26-án, zarándokok millióinak jelenlétében, Michał Klepacz püspök felolvasta Stefan Wyszyński által írt fogadalom szövegét. A prímásnak szánt fotelon fehér és piros virágok hevertek. Stefan Wyszyńskit 1956. október 26-án engedték szabadon.

Az 1956 októberét követő politikai változások ellenére a Lengyel Népköztársaság hatóságai nem hagyták fel az állami világiasodási akcióval. Eltörölték a vallástanítást az iskolákban. Az oktatási intézményekben elejét vette a keresztek eltávolítási akciója. A klerikusokat elkezdték katonai szolgálatba behívni. A Vízkereszt és a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele ünnepek kikerültek a szabadnapok köréből. A Wyszyński prímás vezette egyház azonban erősen konszolidált volt – a hierarchia, a papság és a hívők. Komańczában Wyszyński bíboros nemcsak a Nemzet Jasna Góra-i Fogadalmát dolgozta ki, hanem a Lengyelország Keresztség-felvételének Ezredfordulójának Nagy Ájtatossága programját is, amely tíz éven keresztül készítette fel a katolikusokat erre az eseményre, és lehetővé tette a vallásos és hazafias mozgósítást az egyház körül.

1966-ban Gnieznoban megkezdődtek a Lengyelország Keresztség-felvételének Ezredfordulójával kapcsolatos ünnepségek. A hívők milliói vettek részt a körmenetekben és az istentiszteletekben, a hatóságok gátló intézkedései ellenére. A kommunista vezetés kétségbeesett tette volt a Częstochowai Miasszonyunk csodálatos képének másolatának „bebörtönzése”, hogy megakadályozzák lengyelországi menetelését. A festményt az államvédelem tisztjei Jasna Górára vitték el, és a milícia éjjel-nappal őrizte, esetleges „illegális” kivitel miatt. Az egyház válasza az üres képkeretek zarándoklatának megszervezése volt Lengyelország körül.

 Az utolsó Úrnapja-körmenet Stefan Wyszyński bíboros részvételével – 1980.06.05.

 

Magyarországon tartott Kádár János rezsimjének terrorja. Számos pap, akit 1956-ban szabadon engedtek, ismét börtönbe került. A kommunisták újraaktiválták a „hazafias papok” szervezetét, amely Opus Pacis nevet vette fel. Az egész egyház ellenőrzésük alatt állt, sok lelkészt beszervezték ügynöknek.

Mindszenty prímás, az amerikai nagykövetség tisztviselői és alkalmazottai által mutatott tisztelet és kedvesség ellenére, csak hónapok múltán kapott liturgikus ruhákat és könyveket. 1958-ban meghalt XII. Pius pápa. Mindszenty a következő szavakkal fejezte ki sajnálatát: „Szegény Magyarország, XII. Pius is elhagyott minket…” Két évvel később elment a prímás édesanyja is. Nem vehetett részt a temetésén. 1962-ben XXIII. János pápa megnyitotta a II. Vatikáni Zsinat ülését. Mindszenty bíboros meghívást kapott a Zsinat második ülésére és ajánlatot a Római Kúriában lévő hivatal elfoglalására. A kommunista kormány is felajánlotta neki az ország elhagyását, feltéve, hogy kegyelmi kérelmet ad le. A következő években a prímás rábeszélését, hogy tegyen engedményeket, Franz Koenig, a bécsi érsek vállalta. Sokszor utazott Budapestre, hogy rávegye a magyar prímást a távozásra. Más küldöttjei is megérkeztek a VI. Pál pápa, a Vatikán „keleti politikájának” építőjétől, aki békéltető gesztusokat mutatott Moszkva és a szovjet blokk többi országának kormányai felé. A naiv számításokkal ellentétben a „békés együttélés” kihirdetése nem vezetett az egyház helyzetének javításához sem a Szovjetunióban, sem a szatellitállamaiban.

Kádár János kormánya és a Vatikán közötti, a XXIII. János pápa pápaságának idején kezdeményezett és VI. Pál által folytatott tárgyalások eredményeként 1964-ben aláírták a „részleges megállapodásnak” nevezett dokumentumot. Mindszenty József prímás kritikusan értékelte ezeket a lépéseket. A megállapodás értelmében az újonnan kinevezett püspökök kötelesek voltak esküt tenni a Magyar Népköztársaság iránti hűségükről. A kádári-rezsim döntött, hogy mely papok tanulhatnak a római Pápai Magyar Intézetben. A történészek becslése szerint a II. Vatikáni Zsinat magyar küldöttsége főként államvédelmi ügynökökből állt. A Zsinat munkájában a magyar katolikus emigráció képviselői is részt vettek, akik sikertelenül követelték, hogy a Vatikán ítélje el azokat a lelkészeket, akik együttműködtek a kommunistákkal.

A magyar prímás nem fogadta el a kommunista országokkal fenntartott kapcsolatok normalizálásának támogató Koenig és Casaroli bíborosok javaslatait, hogy bocsánatért forduljon az állami hatóságokhoz, ami lehetővé tenné számára az ország elhagyását. VI. Pál küldöttjei emellett garantálták, hogy megtartja a prímási címet. Mindszenty bíborosnak cserébe fel kellett volna hagynia a naplójának kiadását és a Vatikán általi jóváhagyását. Ezenkívül ki kellett volna jelentenie, hogy nem tesz olyan nyilatkozatot Rómában, amely megzavarhatná a Szentszék és a Magyar Népköztársaság kormánya közötti kapcsolatokat. Mindszenty mindkét feltételt elutasította.

A vatikáni diplomaták megbeszélték a kommunista kormánnyal a megállapodás feltételeit. A magyar prímásnak távoznia kellett volna a kommunisták rehabilitációja nélkül, nem kommentálhatta az egyház helyzetét Magyarországon, és 80 éves korában le kellett volna mondania a prímási és érseki hivataláról. Erről a megállapodásról nem tájékoztatták Mindszenty bíborost. Nemsokára VI. Pál pápa levelet intézett, amelyben elvárta a prímás jelenlétét az 1971-ben Rómában tartandó szinóduson.

1971. szeptember 28-án, az Egyesült Államok nagykövetségén töltött 15 éves kényszerű tartózkodás után a magyar prímás a bécsi nunciatúra autójában titokban elhagyta szülőföldjét. Rómába érkezve azt mondta: „Ez csak most az életem legnagyobb keresztje.” A budapesti hatóságok felmentették őt az életfogytiglani börtönbüntetés alól, ami az amnesztiával volt egyenlő, de nem a rehabilitációval. A Vatikán – Magyar Népi Köztársaság megállapodását október 10-én mutatták be a bíborosnak Rómában. Mindszenty nem volt hajlandó lemondni a magyar prímás és az esztergomi püspöki székhely funkciójáról. Kijelentette, hogy nem szándékozik Rómában maradni, hanem Bécsben fog élni, az egyik esztergomi érsek által a magyar papok és teológia-hallgatók számára a 18. században alapított házban. Ez a döntés zavarba ejtette a „normalizálás” szóvivőit – különösen Koenig bíborost és Casaroli érseket, akik ígéretet tettek a magyar kommunista kormánynak, hogy Mindszenty bíboros nem fog beszélni a „politikai ügyekről”. Casaroli érsek végig sikertelenül próbálta megakadályozni a bíboros távozását Rómából. A legnagyobb megpróbáltatás azonban nem akkor következett be. 1973. december 18-án VI. Pál pápa elbocsátotta Mindszenty bíborost az esztergomi érsek, és ezzel a magyar prímás hivatalából. A veszprémi egyházmegye apostoli adminisztrátora, Lékai László püspök lett az utódja – azonban csak 1976. február 12-től. Néhány hónappal a csapás után Mindszenty bíboros kiadta az 500-oldalas Naplóját, ahogyan mondta – „csak azért, hogy a világ rájöjjön, milyen sorsot szán neki a kommunizmus”. Miután megfosztották a bíborost a legrégebbi magyar egyházmegye kormányzói címétől, a magyar prímás titkára rövid nyilatkozatot tett a nevében:

1. Magyarország és az egyház Magyarországon nem szabadok.
2. Az egyházmegye vezetése a kommunista irányítású adminisztráció kezébe tartozik.
3. Semmilyen érsek vagy apostoli adminisztrátor semmin se tudnak változtatni.
4. A kommunisták döntenek az összes pap kinevezéséről.
5. Az alkotmány által garantált lelkiismeret- és vallásszabadság nem létezik.
6. A püspökök vagy adminisztrátorok kinevezése a fent említett hiányosságok megszüntetése nélkül nem oldhatja meg az egyház problémáját Magyarországon.

Száműzetésben lévő bíboros számos lelkipásztori utat tett (többek között Ausztriába, Németországba, Nagy-Britanniába, Kanadába, Egyesült Államokba és Dél-Afrikába). 82 éves korában misszionáriusutat tett a Távol-Keletre, Észak- és Dél-Amerikába. 1975. május 6-án halt meg. Végrendeletében kifejezte azon kívánságát, hogy a Mária-szentélyben temessék el, az osztrák Mariazellben – nem messze a magyar határtól. Így is történt.

1991 májusában az evilági maradványait Magyarországra szállították és az Esztergomi Bazilikában helyezték el.

Mindszenty József bíboros emléktáblája Budapesten

 

Stefan Wyszyński prímás, mint a lengyel katolikus egyház pásztora, a „népi katolicizmusnak” nevezett lelkipásztori tevékenységet folytatott. A nyilvános hitgyakorlás, zarándoklatok, körmenetek az ún. progresszív katolikusok, azaz az állami hatóságok által engedélyezett központok kritikáját idéztek elő. Ugyanakkor a „népi katolicizmus” lehetővé tette a hívők attitűdjének megerősítését. Az egyházakban olvasott püspöki kari levelek a vallási és társadalmi alapelvek átadásának általános formái voltak. A prímás felhívta a figyelmet a nemzet biológiai létét fenyegető demográfiai veszélyekre. Mindig megvédte az emberi méltóságot és a munkavállalói jogokat. Ezért 1967-ben az állami hatóságok nem engedélyeztek a prímásnak, hogy Rómába menjen a püspökök szinódusára. A hadsereg által 1970-ben a partvidéken sztrájkoló munkások ellen elkövetett mészárlás után azt mondta: „A ti fájdalmatok a mi közös fájdalmunk (…). Mennyire szeretnék ebben a pillanatban – ha elfogadva lenne ez az áldozat –  mindenkit megvédeni a fájdalomtól, a gyötrelemtől.”

A „Szolidaritás” Független Önkormányzó Szakszervezet legális tevékenysége során a prímás nagy közvetítő szerepet játszott a munkások és a hatóságok között. Hangsúlyozta, hogy a lengyeleknek először ki kell lépniük a szellemi rabszolgaságból, erkölcsi vereségből, és az evangélium szellemében át kell alakítaniuk a társadalmi, gazdasági és nemzeti életet.

1981. május 16-án Stefan Wyszyński prímás megkapta a betegek szentségét a varsói Miodowa utcai rezidenciájában. Május 28-án halt meg, az Úr Mennybemenetele ünnepén.

 

Stefan Wyszyński prímás temetése

1990. február 8-án, Esztergomban, hivatalos ünnepségeket tartottak Mindszenty József életének, munkájának és magatartásának emlékére. 2012-ben a Magyar Ügyészség kihirdette a bíboros jogi, erkölcsi és politikai rehabilitációját. 2017 novemberében Budapesten leplezték le Mindszenty József emlékművét. Esztergomban, a magyar prímások székhelye előtti tér az ő nevét viseli.

           

 

Mindszenty József prímás sírköve

1993-ban megkezdődött Mindszenty bíboros boldoggá avatási folyamata, a Szentek Ügyeinek Kongregációja előtt pedig 1996 októberétől folyik. Tavaly februárban, a kirakatper 70. évfordulója alkalmából Ferenc pápa rendeletet adott ki, amely elismerte Mindszenty József, isten szolgája, a magyar prímás hősies erényeit.

Stefan Wyszyński prímás boldoggá avatási folyamata 1989. óta zajlott. 2017 decemberében a pápa rendeletet tett közzé Wyszyński bíboros hősies erényeiről. 2020. június 7-én Varsóban kerül majd sor a Stefan Wyszyński, a „Millenniumi prímásnak” nevezett isten szolgájának boldoggá avatására.

 

 

       

 

Dr  Krzysztof Kawęcki –politilógus, történész, publicista