Augusztus végén 26-és 30 között, a Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet által második alkalommal megrendezett nyári egyetemre, a lengyelországi Krasiczyn-ban került sor. A San folyó partján álló reneszánsz kastély belső udvara, kertje impozáns, és méltó helyszínként szolgált ennek az eseménynek. Az egyetemre több, mint 400 magyar és lengyel egyetemista, nagygimnazista érkezett. Az öt nap programjába tartozott, hogy közösen beszélgettünk politikáról, életvédelemről, irodalomról, kultúráról. Megérkezésünk napján rögtön körbevezettek minket, persze lengyelül, de hála a jó tolmácsainknak, érthető és élvezhető lett az idegenvezetés.
A napközbeni előadások alatt, csupa színvonalas téma került elő, olyanok, amik valóban foglalkoztatják ezt a generációt. A fiatalok körében az egyik legnépszerűbb, az etikus internet és médiahasználat témája volt. Rengeteg hozzászólás érkezett, és a tervezett fél órás pódiumbeszélgetésből majdnem egy órás aktív, társalgás alakult ki. Felszólaltunk, és meghallgattak minket. Érdekes volt látni, hogy a mi véleményünk is számít, és mivel éveken belül mi leszünk az oldalak kezelői, ezért tartjuk fontosnak, hogy a kortársaink értékrendjével megegyező, kulturált mederben tudjuk irányítani az eszközt, amit a társadalom a kezünkbe adott. A beszélgetés során felmerült az egyház internetes jelenléte, ahol meghallgattuk a lengyelek véleményét, és megosztottuk egymással pozitív és negatív tapasztalatunkat. Mindenképpen levontuk azt a következtetést, hogy nagyon is van mit tanulnunk egymástól, van hova fejlődnünk, de ehhez az idősebb generációk támogatását, és a saját generációnk közreműködését kell magunk mellett tudni.
Az egész programot átszőtte a fiatalos lendületesség, energikusság és nyitottság.
A programba tartozott egy kirándulás is a Przemyśl-erődbe, ahol kisebb csoportokban vezetést is kaptunk. Többek arcán lehetett leolvasni, hogy mennyire mélyen érintett minket ez a hely. Budapesttől, több, mint 350 km-re, Ukrajna határán, egy teljesen másik ország területén áll egy történelmi emlékhely, ahol magyar zászló lobog a lengyel mellett, és a kapun a háromszínű szalag tündököl. Magyar katonák százai estek el itt, küzdve a hazájukért. Egy olyan fiatalt, akit érdekel a hazája, a jövő, azt nagyon is mélyen érintette. Ezen a helyen úgy éreztük, a múlt és a jövő a mi életünkben a jelenben kap értelmet. Nagyon precíz, szakértői vezetést kaptunk fantasztikus magyar tolmácsolásban.
Az előadások, könyvbemutatók mellett a szórakozásból is kijutott szerencsére. Egy élő-zenés koncerten, egy modern-táncos estén, illetve egy hatalmas táncházban is részt vehettünk. Ahogy a beszélgetésekben, a néptáncházban is nagyon jó volt tapasztalni a fiatalok nyílt szívűségét, és nyitottságát a másik nép kultúrája felé. Egy percig sem okozott problémát a lengyel zenére táncolni, és a lengyel fiatalok is beálltak egy nagy, közös moldvaira. Az pedig, hogy egy átgondolkodott, meleg, nehéz nap után is volt energiánk szórakozni, nem utalhat másra, minthogy egyszerűen jó együtt lenni. Az elsőadások nagyobb szüneteiben, alkonyatkor és az ebéd utáni sziesztában a kastély kertje nem is nyújthatott volna jobb menedékhelyet a pihenni vágyóknak. A sétálós, beszélgetős kedvűek is el tudtak vonulni a királyi pompájú kertben.
Az utolsó este valakinek eszébe jutott, hogy jelképesen kereszteljük meg az egyetemet. Szerencsére a vezetőknek sem volt ellenére, hanem még segítettek is lejutni a folyóhoz, ahol a lemenő nap utolsó sugaraiban alaposan eláztattuk egymást, mindeközben együtt hatalmasokat nevetve. Az ott, tökéletesen illusztrálta a hét hangulatát, azt a felszabadultságot és természetességet, amit megélhettünk.
A program zárását szentmisével ünnepeltünk a przemyśli székesegyházban, ahol az evangélium mindkét nyelven elhangzott. Nekem személy szerint az egyik leggyönyörűbb rész, amikor a Miatyánkot, az Úr imáját felállva, egymás kezét fogva, mindenki a maga nyelvén imádkozta, mégis annyira erőteljes volt, mintha ugyanazon a nyelven mondtuk volna. Mondja meg valaki, mi jut el az Isten színe elé, ha nem ez?
Az egyetem helyszíne, az igényesen és gondosan összeállított program is gondoskodott arról, hogy fantasztikusan érezzük magunkat. A szervezők biztosítottak minket arról, hogy jövőre újra találkozunk. Nehezen váltunk meg a két zászló együttes látványától. Két azonos szín, és a zöld. Nehéz volt a búcsú újdonsült barátainktól, és megígértük egymásnak, hogy évközben is tartjuk majd a kapcsolatot. Már alig várjuk a következő találkozót! Mikor is lesz?
Szerző: Geri Klára Katalin