KÖZÖS HELYEK

A megszállás hírére a Habsburgok magára hagyták Magyarországot, azonban Lengyelország a támogatására sietett – I. Öreg Zsigmond lengyel király 1500 fegyverest küldött segítségül.
A varsói Żoliborzban a Kosztka Szent Szaniszló templomban, ahol korábban Jerzy Popiełuszko káplán szolgált, október 28-án emléktáblát avattak magyar és lengyel nyelven.
„Magatartásával hozzájárult ahhoz, hogy Kelet-Közép Európa nemzetei ne veszítsék el az európai kereszténység fonalát, és máig érvényesnek tartsák ezeket az értékeket".
A szobor két tölgyet jelenít meg, amelyeknek koronái és gyökerei összefonódnak – ez szimbolizálja a lengyel-magyar barátságot. 
A háború után feleségével együtt újra Újszandecbe jöttek, ahol emlékművet állíttatott nem messze attól a helytől, ahol a tragikus események történtek.
Néhány magyar katona miután szétverték az egységüket, csatlakozott a Honi Hadsereghez, illetve a Varsói Felkeléshez.
Petőfi a magyar történelem egyik leghíresebb alakja, az 1848-as forradalom költője és Bem József tábornok segédtisztje.
Az oka, hogy ezt a helyet választották ki a professzor földi maradványainak eltemetésére, a Tátrai hegyekkel való kapcsolata volt, ami még szorosabbá vált, amikor a Földalatti Állam futárjaként gyakran itt kelt át a „zöld határon”.
Az emlékmű a Duna bal partján áll – Budapesten, a Bem téren, a Fő utca végén. Közelében fut a Bem rakpart, amiről kilátás nyílik a magyar parlament lenyűgöző épületére.